Életünk, 1990 (28. évfolyam, 1-12. szám)
1990 / 5-6. szám - Ágoston Vilmos: Gondolj rám ha kiviszed (Mail-art komédia)
II. Azt majd azután, ha a kezünkben lesz ... I. Miért keresnétek, ha már a kezetekben van? II. Neked tényleg hiányzik a filozófiád! Azt hiszed, csak úgy beméssz valakihez és egyszerűen elkéred, mit írt Bob Alfonznak?! Ilyen egyszerű? Na ne gondold, a mi munkánk sokkal nehezebb ... Egyszer ugyebár meg kell keresd, akkor be kell vidd hozzá, megmutatod neki, elismerteted, hogy az övé és aláíratod, hogy nála találtad, csak azután kezdhetsz hozzá, hogy fel is használd . .. De ezt te nem érted, mert ez már filozófia ... I. S ha Bobnak eszébe jut, hogy az már nem is volt a házában, mint ilyen nem tartozott hozzá? II. Fogadok egy egész lóverseny ellenébe, hogy Bob erre már nem emlékezik. Sohasem emlékszünk arra, amit kidobunk. Az emberek nem tudnak úgy élni, hogy még azt is megjegyezzék amire nincs szükségük, amit kidobnak... És íme ezek a kidobott bizonyítékok, amik csak úgy meglapulnak a szemeten, ezek döntik majd el, ki hol áll, mettől-med- dig, miért és hogyan! Ez lesz a... I. ... ez lesz a jövő... De mi maradjunk a jelennél: kodisztikailag az elénk- került lelet a következő jeleket tartalmazza ... II. ... Tartalmazza, tartalmazza, hogy a búsba ne tartalmazná, itt a sötétben már alig lehet írni... (Csinos Nő pongyolában, vederrel, amikor meglátja őket felsikolt, a vedret lecsapja, rohangál, kiabál:) Nö Bobi! Bobi! Valami furcsa állatok vannak itt a szemeten! Borzalmas ormányuk van, Bobi, világítanak is, hidd el világítanak is, ez kibírhatatlan, hogy te nem viszed le a szemetet! Bobi! Segítség Bobi! Borzalmas állatok vannak a szemeten. Nagy ormányukkal turkálnak, világítanak és turkálnak! Bobi! Ott a veder is Bobi! Menj nézd meg! Ott! Ott! Honnan jönnek ide ilyen állatok! Olyanok, mint a vaddisznók ... Már ide is bemerészkednek!? Lőjétek meg! (leszalad a nézőtérre:) Látjátok, már a szemetet sem lehet nyugodtan kiönteni.. . Már a szemetet sem! ? Mi lesz így? Lőjétek le, a vaddisznókat, széthánynak mindent, feltúrnak, ne tűrjétek... Segítség! Segítség! (félig öltözött álmos emberek jönnek be, kérdezősködnek, F I. és II. levetik az álarcot, kesztyűt, gumiköpenyt, közömbösen rágyújtanak, cigarettáznak) Nö Láttátok őket? Fogjátok meg! Segítsetek emberek. Ne hagyjátok, hogy felfaljanak ... Mesznek ... Széttépnek ... Nem hisztek nekem? Nem láttátok? Ti sem láttátok? Nem látta senki? (A zűzavarban megjelenik EFK, kezében gumibot, túlkiabálja a zajt, közben a Nő elmenekül) EFK. Mi történik itt? Megháborodott a csend!? EGY HANG Ez az asszony valami állatokat látott! Azt üldözik. EFK. Hol az az asszony? HANG Hol az asszony? Jöjjön ide az asszony, mondja meg mit látott? (csend) EFK. Hát így? Nos így... Még, hogy asszony, és ugye látott... hol az asz- szony, ha nem látott és ki látott itt valamit? Sötétben nem látunk, nem rohangálunk pizsamában meg miegymás, sötétben egyáltalán semmit... Megértették? Csak diszkréten! Maguknak hiányzik ez a rohangálás, éjszaka? Mit csinálnak itt éjszaka... hogy úgy mondjam hiányos öltözékben... és egy ilyen helyen! Itt és most! Mit csinálnak? Milyen asszony után rohangálnak? NÖ (távoli hangszóróból) Könyörgöm, lőjétek le! Furcsa, ormányos állatok turkáltak a szemeten! És világítottak! (távolodva ismétlődik) EFK. Figyelmeztetem, hogy ez gyilkosságra való felbujtás ... Maguk pedig mind cinkosak .. . Maguk ugye hallgatnak! A cinkosok hallgatnak! Hol az a nő? Hol az a nő? Mit akar? Kit akar? Nem lehet mindenkit csak úgy lelőni... Ezt mi nem engedjük meg! De hátha valami állatok voltak... vagy? idegenek lehettek ... Sokan jönnek erre mostanában ... Sokan. (Az emberek zavartan ingatják a fejüket, több személyre bontva ismételgetik amint ki-be járkálnak a színpadon:) Idegenek ... Ilyenek az idegenek ... Csak úgy jönnek, azt sem kérdik, mi a helyzet, aztán zavarognak, pontban éjszaka ... És. És idegenek. Nincsen ne395
