Életünk, 1990 (28. évfolyam, 1-12. szám)
1990 / 5-6. szám - Ágoston Vilmos: Gondolj rám ha kiviszed (Mail-art komédia)
kik édes pápá, édes mámá, ide szemétkednek, idegenkednek. Minket is el akarnak idegeníteni, de csak halljam meg mégegyszer, halljam meg! Én aztán úgy a büdös idegenéit! Mert ki jön ide bé hamarabb, kérdem én? És mikor? Hát ők hol voltak akkor? Na ugye. Legyen elég amennyit kaptak, most már elég! Egy büdös nyelv-szőt se. Hogy már a szemét se legyen a miénk! Mert kié ez a kuka? Kinek osztotta ki a történelem! A szerencsét, a szerencsét kinek? És kinek a szemetet? Ehhez nekik semmi közük! Nem azért visszük ki, hogy turkáljanak benne. Nem látják, hogy nem azért visszük ki? Mi azért visszük ki, mert ez ősi jogunk, ez a miénk, ez a helytállás, ezt nem herdáljuk guberálókra,. Nem vesznek ebből milliót! Magának ugye nincs? Nekünk ilyen nincs mert nekünk van méltóságunk, mi nem akarjuk senkiét elhalmozni mástól! De bezzeg! Ugye! Nahát! Sőt. NŐI HANG TÁVOLRÓL: Már a szemetet sem lehet kivinni nyugodtan, borzalmas ez a félelem ... Igazán, tényleg, csakugyan, én jól láttam mindent, mindent láttam... Le kell lőni, agyon kell... óóóóóó! FÉRFI II. Szegény asszony. . . Igaza van szegénykének. Ezektől már nem lehet élni. Idejönnek, kupacokat raknak a szemétre. A múltkor is láttam, az egyik egyenesen a kuka mellé rakott egy kupacot. Egy jó nagy kupacot. Amikor kérem ott a kuka! Érted? Ö zsupsz melléje. Rögtön tudtam, hogy idegen. Jó, hogy tele volt a kuka, de hát akkor sem tesszük melléje a szemetet! F I. A másodrendű nyersanyagot! F. II. Hogy néz az ki kérem, hogy a tele kuka mellé rakja a szemetet! Ilyenek ők. Rögtön láttam, ilyenek ők. Miért nem viszi vissza? Vagy, ha nem tetszik, nyelje le! Egye meg a szarát! De hogy néz az ki kérem szépen, hogy csak minden civilizáció, szégyen, méltóság és honiság nélkül, csak úgy egyszerűen történelmietlenül a kuka mellé rakok egy kupacot!? F. I. Nincs szemét-kultúrájuk. II. Ilyenek ezek. Idegenek. És persze, hogy világítanak. Messzire világítanak. Már messziről világít, hogy idegenek! Aztán ezekkel nem lehet semmit, nagyobbak a nyüveknél, úgy világítanak, mint a Szentjánosbogár, és hiába mondjuk többezer éve, hogy nem kell, nekünk nem kell, ne világítsanak, semmi szükségünk idegen szentekre, ez a mi szemetünk, ezzel ne foglalkozzanak ...! PIZSAMÁS FÉRFI (hálósipkával, kifűzött bakanccsal próbálgatja a díszlépést): Ez a mi szemetünk. Ez a mi szemetünk. Megvédjük, Ez a mi szemetünk, ez a mi szemetünk! Megvédjük. Megvédjük. Tünket, tünket, a mi szemetünket! Tünket, tünket, a mi szemetünket! Megvédjük! Megvédjük. Ez a mi szemetünk (ismétlés). (Kavarodás, sorba akarja állítani az embereket, ráncigálja, mutatja hogyan kell díszlépésben menetelni.) Tünket ,tünket, Hu-há, tünket! Tünket, tünket, Hu-há tünk. (A menetelés felerősödik a hangszóróban, ritmikus, ar- tikulálatlan hangok, a pizsamás zászlóvivő mozdulatokkal, menetel, szaval:) Hu-há, tünk-tünk! Huhá-tünk. Huhá tünk-tünk. Huhá tünk. (Az ismétléskor a kórus átalakul afrikai ritmusú tánccá, hálóinges hölgyek, férfiak hastáncot járnak ,a hálósipkás bakancsos menetel. Hirtelen mozdulatlanság, csend.) PIZSAMÁS Nem tűrjük! Nem tűrjük! EMBEREK Jük-jük, tünk-tünk, jük-jük, tünk. Tünk-tünk, jükü-tünk, tünk-tünk, jükütünk Tükü-tükü-jükü-jükü, tünk, tükü-tükü-jükü-tükk! Tünk-tünk jükk! Tünk-tünk jükk! (EFK gumibotját lóbálva néhányszor átsétál a színen, nem szól, megvárja, amíg a kavargó tömeg kimegy a színről és a hangszóróban is elhalkul a zaj.) EFK Csak diszkréten. Nem megmondtam! Csak diszkréten. (Sötét. A hangszóróból preklasszikus zene) (Amikor kivilágosodik, Bob ül, két, székre feltámasztott lapító előtt, ha- tailmas Mail Art képeslapokon dolgozik, a pongyolás Nő ül egy konyhaszéken, mellette a felpupolyázott szemetes veder, mozdulataival a konyhai munkát utánozza, beszéd közben sem hagyja abba.) Nö — Bobbi! Nem viszed le a szemetet!? BOB (rajzolgat, beszél magában:) Létünk értelme civilizációs létértelem. Sokáig úgy véltük, hogy mindennek közepén ott áll, csücsül, vigyorog és fütyül, okosan bámul, pampásan, kacagányosan 396
