Életünk, 1990 (28. évfolyam, 1-12. szám)
1990 / 5-6. szám - Ágoston Vilmos: Gondolj rám ha kiviszed (Mail-art komédia)
majd jelentem is, állandóan be akar csapni minket, hogy tudományos, meg bizonytalan hírű külföldi díjak, megmondom őszintén, ez se nem tudós, se nem semmi. Én nem is tudom, ki engedte ide, a szemétre. Hogy kapott az egyáltalán engedélyt erre, kitől? Utána kell nézni... I. Még csak az elején tartunk, illetve a rétegek szerint a végén, mert minden fordítva van ... de kitartó alapos munkával ... EFK. Hogy-hogy minden fordítva van?! II. Na látja, főnök úr, így beszél, sohasem lehet tudni, hogy mire gondol.. . Minden fordítva is igaz.. . Lehet az ilyennel kezdeni valamit!? Igen. Javítóba kell küldeni. Ott majd megtanulja, mire való a feje! I. Az úgy van, hogy amikor kihozzák a vedret és beöntik a ... másodrendű nyersanyagot, szóval a musztert, tehát hulladékot, illetve egyesek tudománytalanul azt képzelik, hogy ez csak a szemét, tehát amikor ezt beöntik, hogy úgy mondjam, minden megfordul... Kicsit nehéz ezt elképzelni, de a tudomány bebizonyította, hogy ez valóságosan így van. Megfordul, szakszóval „felfordul”. Hát ez a helyzet. Ilyen. Bizony. EFK. Ez hihetetlen. II. Én mindjárt mondtam, hogy ez lehetetlen. És figyelmeztettem is rá, hogy ne akarja fejéről-tetejére, tetejéről-fe- jére állítani a dolgokat, mert azzal a józan ész ellenkezik. Nekem semmi közöm ehhez az ellenzékhez, de ő mind csak azt állítja, hogy „felfordul, felfordul”. Hát kérem ezek komoly szavak, ezzel nem lehet felelőtlenül játszani! EFK. Nekem itt ne te pattogj, ne üvöltözz .. . Megmondtam, csak diszkréten . . . Ha olyan dísz kretén vagy, hogy nem veszed észre itt mi történik, akkor belekeveredtél te is. Jócskán benne vagy! Azt kérded, miben? Lesz időd majd ezen töprengni: most már tudom, mire megy ki a játék. Ti át akartok rázni engem... Addig így tudomány, addig úgy tudomány, hogy összezavartok mindent, felborítjátok az egyensúlyt, eltüntetitek a nyomokat! Szóval: el akarjátok tüntetni a nyomokat? És közben egy kicsit élvezkedünk, élvezkedünk .. . Most ráfáztatok fiúk. Itt és most ráfáztatok. Cinkosok! II. Hálásan jelentem ... EFK. Semmi! Világos? Semmi... És mi volt ez az üvöltözés?! Ferdén fésült csirkefogók! Diszkréten! Mindenki titeket figyel, mindenki... És nem láthatnak mást, csak a lényeget: két dilis szemetest .. . Mindjárt szürkülödik. Van lámpátok? Vagy arra is nekem legyen gondom... Na majd lesz nekem gondom: addig ültök itt, amíg jön az eredmény!... Most mire vártok? Valaki mondta, hogy ne dolgozzatok? Már rég figyelem, hogy nem csináltok semmit ... semmit... egyáltalán semmit. (Emberek jönnek, szemetet öntenek a kukába, EFK. kisétál) II. Már egész jól haladtunk... S akkor az embernek elmegy a kedve mindentől ... Látod dokikám egyedül maradtunk, össze kell fogjunk, másként nem megy csak egységesen, közösen, meg kell védjük egymást... Láttad, hogy megmondtam néki, ezt már mégsem csinálhatja velünk! Ez tudomány, ehhez ő annyit sem ért... S akkor idejön és elveszi a kedvünket... I. A tudósnak csak kísérleti eredményei vannak! A tudósnak nincs kedve, hogy elvegyék... A tudós tudomány tudományága a tudósoké, azt nem veheti el senki, ez kötelez. Folytatjuk! II. Egy nagy túrót! A leveleket megkeressük, s kész. Mindjárt beesteledik. Este nő a szag. Elegem van ebből a bü- dösségből! Ó, szegény mámá, ha tudná, milyen keservesen keresem a kenyeremet, egész nap a szemétkupacok között, egész nap ez a szag, büdösség, már évek óta a szemétről álmodok, hatalmas giliszták csúsznak a tetején, óriási szájukat felémfordítják, nevetnek, jaj úgy félek tőlük, úgy félek mindentől, ami nem én vagyok... Az emberek is veszélyesek, ők is a vesztünket akarják... Ök is. (sötétedik) I. Ugye, most már belátod, a tudományos munka áldozatos munka . .. II. Áldozat! Mindjárt olyan égő áldozat lesz itt minden, hogy kész ... Meggyújtom, hatalmas tüzet gyújtunk, megiszom egy deci pálinkát, s miközben füstölög hagyma, fokhagyma, félcipő, körbetáncoljuk, megszűnik minden bűz 390
