Életünk, 1990 (28. évfolyam, 1-12. szám)
1990 / 5-6. szám - Ágoston Vilmos: Gondolj rám ha kiviszed (Mail-art komédia)
és félelem ... Elegem van ebből! Felgyújtom magamat. Ki ebből a nyomorult szemétből! Koszos papírokat keresgélni, mélyárt, dögárt és üzenet; üzengetünk, üzengetünk? A nyüvesek otthon ülnek, jó nyugodtan lubickolnak a meleg fürdőkádban, olvasgatnak és üzengetnek! Én pedig itt a szemeteli, csillagoktól csillagokig figyeljem, éberen őrizzem, várjam és lessem, hogy mit üzen Bob Alfonznak! Hát egy frászt! Ne üzenjenek semmit. Én nem azért születtem, ugye mámá, hogy itt üljek a szemeten... én nem ezt akartam ... nem ezt a büdösséget! Én matematikus akartam lenni, azt mondták, ha ezt elvégzem, besegítenek... Már látom, sohasem végezzük el. . . Már látom, lassan megöregszem, már nem is lehetek matematikus ... matematikus ... Pedig már majdnem befejeztük... De ennek soha nem lesz vége, állandóan hoznak ki szemetet, állandóan ráöntik, és állandóan üzengetnek. És mi itt dögöljünk meg a Szemeten mert nem kapjuk meg. Mindjárt sötét van, turkálunk a ganéban, ó, a másodrendű nyersanyagban, hogy érzi magát Bob, hogy van Alfonz, a mocsok! Ezt még valaki megkeserüli. Meg, bizony Alfonz, csak kerülj a kezem közé, hát miért nem üzensz!? Nyavalyás! Mire vársz? Itt ge- bedjünk meg a szemeten? Na nem, apuskám, na nem. Van ennél jobb ötletem is . . . I. Valami piros folyadékot találtam.. . II. Kend ahova akarod. I. Ez módosítja az 1 a. b. pontban közölt következtetésünket... II. Hadd, hogy módosítsa. I. A gyomorfekélyre vonatkozóan ... mert ez kérlek . . . kérlek írod ? ... ez paradicsomlé! II. Azon fogsz te elcsúszni, csak jöjjön vissza... I. Tudományosan felállított hipotézisünknek ellentmond a paradicsomlé, a paradicsom sok savat produkál, a savprodukció az ulkuszosoknak nem éppen kellemes, tehát evitálják; persze, ha hi- poacid az illető, akkor elnézőbb a paradicsom iránt, tehát nemcsak arról van itt szó, hogy egészségtelen életmódhoz paradicsom-táplálkozás társul, hanem sokkal... sokkal... II. Sokkal nagyobb marha vagy, mint ahogy gondoltam. Kend le a kezedről azt a maszatot. Van nekem ennél jobb ötletem is. I. Vegyünk az alábbi rétegből is mintát? II. Nem! Semmi minta. Felgyújtjuk! Hallod: felgyújtjuk, csak úgy, mintha véletlenül... I. Azt nem teheted meg. Bezárnak, visszaélsz a szolgálati szabályzattal. Azt nem teheted meg velem! Éppen velem? Mi lesz akkor a tanulmányunkkal? A maximális létminimu-mal! Látod, máris bevettelek társszerkesztőnek. Ettől függ a jövő. Az emberiség! A kiérdemeltek öntudatos társadalma! Éppen most hagynád abba, amikor már az in- termediális szinteket is eredményesen tudjuk mérni? Ezt nem teheted meg velem, de magaddal sem! Ha idegesít a szag, tedd fel az álarcot... Ez különben is munkavédelmi kötelesség. így na, így, látod, most már semmi nem zavar. Nos mit szólsz hozzá, ez aztán a tiszta levegő! A technika és tudomány kéz a — kézben halad előre. Ezt most már nem lehet visszacsinálni! Ez így halad tovább! Csak egyre magasabbra... II. (fintorogva felteszi a gázálarcot, a későbbiek során az orrukkal is turkálnak. Néha dörög, villámlik.) Sötét van, jön az eső, villámlik és mi egetverő marhák vagyunk. Láttál már marhát gázálarccal? Nem? ... Te, én ott látok valakit... mintha többen lennének ... (a közönség felé) vajon kik ezek? Mit akarnak? Miért néznek minket? Na, mi nézni való van rajtunk!? Te, ezek mintha közelednének ... néznek ... még a végén megjárjuk ... I. Kik azok? Hányán vannak? Vajon akarnak valamit? II. Azt sohase lehet tudni. Ha valaki figyel, annak oka van. I. Nem oka, hanem célja. De én egyelőre nem látok senkit, (villámlik) II. Most már látod, ugye ... ugye, hogy ott vannak... közelednek, ha nem akarnak semmit, akkor is baj lesz, hagyjuk az egészet.. . menjünk ... ők nem tudhatják mi kik vagyunk! Mi nem mondhatjuk meg nekik ... Csak diszk391
