Életünk, 1990 (28. évfolyam, 1-12. szám)
1990 / 1-2. szám - Mándy Stefánia: Két vers Weöres Sándornak (versek)
2. a Névbe lépsz most vagy a névtelenbe ki a világban mindig szó maradsz miképp lopództál nagyobb egyetembe amíg egy nép aléltan szenderült jaj mióta már hogy tétlenül szorongva böngésztük búcsúhalálod nagy szürke szárnyaid hát ránk bocsátód az almokon az aggok leborulnak fehér kölyökkabátból fölnőtt kisdiák hát nem nőtt hozzá ország megsiratni nem nőtt világ éltetni nagyfiát zászlóid lengnek fenn a fellegek hold mosolyog a földi fényeken mit kellett volna tenni jó Fülep? jóslatod rég: nincs más ily nyelvzene bárhogy is szólna csak elvérzene mezítláb lépkedünk rongyszőnyegen kire a titok les lassan elmegyen hallgatjuk vég nélkül romló fülek a te szavad döndül-e a nagy hegyen amíg még itt a test némult halottan már várjuk válaszod mondd jobb-e ottan? (1989. január 24.) 3
