Életünk, 1990 (28. évfolyam, 1-12. szám)
1990 / 1-2. szám - Tornai József: A kerítés (Bohózat három részben)
TORNAI JÓZSEF A kerítés BOHÓZAT HÁROM RÉSZBEN SZEMÉLYEK bodza vállalkozó űr BODZÁNÉ KÉK ANGYAL FEKETE ANGYAL I. RÉSZ A színpad elején alacsony léckerítés. Mögötte két bohócruhás, fehérre mázolt képű alak: Bodza és Bodzáné. Bodzáné a kerítésre könyököl és a semmibe néz; Bodza előregörnyedve a földön térdel, fejét lehajtja, valamit merően figyel. Fönt, a magasban vesszőkosár lóg. BODZÁNÉ (a kerítésre csap, jól megüti a kezét, fájdalmában szájába kapva kifordított tenyerét) Bodza! (férje tovább bámulja a talajt, nem ad életjelt) Bodza! (férje egészen lassan felé fordítja az arcát) Bodza, éhes vagyok! BODZA (térdelő helyzetben fölegyenesedik) Mi, mi vagy? BODZÁNÉ (egyre hátat fordítva férjének) Éhes vagyok! É-hes-va-gyok! Nem érted? (felé fordul) Megdöglök az éhségtől és te nem csinálsz semmit. Három napja nézed a földet és nem csinálsz semmit! BODZA (újra a földre görnyed, kezével a talajt simogatja) BODZÁNÉ Bodza! Éhes vagyok, kiszakad a belem az ürességtől. Mit gondolsz te tulajdonképpen, Bodza? Azt hiszed, az én türelmem végtelen? Ügy itt hagylak, mint a pinty. Egyszerűen nem vagyok hajlandó éhenhalmi, mert a férjem nyámnyila, mert telket béreltél, de elrohad a gyökere mindennek, amihez hozzáérsz. Hallod-e, Bodza?! (megint a kerítésre csap és megint a szájába kapja a tenyere éléf) BODZA Ki-kisül minden, itt-itt halunk é-éhen. Nem hiszed? Nincs-en menekvés. Hacsak el nem megyünk innen. Kiszáradt a káposzta is. BODZÁNÉ Tudom. BODZA A karalábé is. BODZÁNÉ Tudom. BODZA Hi-hiába öntözöm. BODZÁNÉ Hugyozz rá, hátha női. Enni akarok. (Bodzához lép és rugdalja) Enni akarok. Mi lenne, ha fölfalnánk egymást? BODZA (gyanakodva fölnéz rá és elhúzódik tőle) Hogy-hogy érted ezt? Az ember nem ev-evésre való. BODZÁNÉ (nekiesik és dögönyözi, harapja, ahol éri. A földön henteregnek) De te enni való vagy. Megeszem a füled, Bodza. Nem hallottál róla, hogy a nőstények megeszik a hímeiket, ha már nem használják semmire? Ha szeretsz, nem sajnálod tőlem a füled. Vagy egy darabot a combodból. (Bodza lábát harapdál- ja) Megeszlek, úgy szeretlek, (nevet) BODZA (föláll) Nem vagyunk emberevők. Nincs mit ennünk, de nem vagyunk emberevők. BODZÁNÉ (ültében hátratámaszkodik) Istenem, de hülye vagy, Bodza. Mit érek én most ezzel a kijelentéssel? „Nem vagyunk emberevők.” Hülyeség, élő, mozgó hülyeség vagy, mert én nemcsak emberevő, de mindenevő vagyok. Mindent meg- eszek, ami elém kerül. Szedjél valahol hernyókat, vagy hangyát. Akármit, gyökeret, de tömd tele a pofámat valamivel! BODZA Gyere, keressünk gyökeret, (négykézláb elindulnak körbe-körbe a színpadon) Az az érzésem, ho-hogy találunk itt valamit. 4
