Életünk, 1990 (28. évfolyam, 1-12. szám)
1990 / 4. szám - Wintermantel István: Egyedül volt-e Lenin, avagy hol kezdődött a sztálinizmus? (Történelmi vita irodalmi köntösben) (tanulmány)
a forradalom születése pillanatával keltezve azt. Minthogy pedig ezek a kérdések irodalmi lapok publicisztikáiban, irodalomkritikai és történeti kérdések vitájában fogalmazódtak meg, olykor egy-egy regény, olykor egy versantológia tanulmánnyá duzzadt recenziójában, személyeskedő viták formájában, a gondolatok kavargásában nem alap nélkül jött létre az a látszat a kívülálló külföldi szemében, hogy itt egy leegyszerűsített szlavofil, értelmiségellenes, nacionalista, reformellenes és szocializmusellenes irányzat vitázik a reformpárti, valóban a szocialista fejlődés gyökeres megújítását kívánó irányzattal. Elgondolkodtató volt azonban ugyanakkor az, hogy a Druzsba Narodov, mely a brezsnyevi időszakban is valódi értékeket közölt, s most is a nemzetiségi problematika kulturális és társadalmi alapkérdéseit kutatja, miért kerül külön a legharcosabb reformszárnytól (olyannyira, hogy azt kellett felpanaszolnia, hogy ha náluk publikált művekre hivatkozik a reformpárti kritika pozitív példaként, őket mint a művet közlő orgánumot nem nevezi meg); és hogy miért van a reformért, az átalakításért rendkívül komolyan küzdő Novij Mir és a Nas Szovremennyik—Molodaja Gvargyija kör kusza, szélsőséges indulatokkal, a Novij Mir által sosem vállalt elveket érvényre juttató szerkesztési szempontjai között mégis néhány nem elhanyagolható közös vonás. Nyilvánvaló lett: az igazi kérdés, ahol a probléma megragadható, érdemben tárgyalható, mélyebben rejlik; a részkérdések, amelyek körül a szenvedélyek összecsapnak, a személyi ellentéteken és rossz, régről visszacsengő gondolati beidegződéseken túlmenően azért nem tisztázhatók igazán, mert egy alapkérdésig, egy alapvető viszonyítási pontig nem jutottak el a szélső pólusokon állók. A „közép” sem (tehát a Druzsba Narodov és a Novij Mir sem), pedig szerintem ez a „közép” mélyebbre ásott, mint a reform-szárny, és álláspontját félreérthetetlenül, hamis felhangok nélkül fogalmazta meg, nem úgy, mint a Nas Szovremennyik köre. Az alapkérdés pedig abban ragadható meg: mivel azonosulunk a szovjet fejlődés több mint hét évtizedes történelméből, a Szovjetunió népeinek forradalom előtti és utáni múltjából; a forradalom előtti időszak értékei csak a forradalom megtagadásával vagy pedig azzal való azonosulás esetén is vállalhatók, őrizhetők, továbbfej- leszthetők. Mi okozta a torzulást; építhető-e egyáltalán, és milyen stratégiával ia szocialista társadalom. A leegyszerűsítő, vázlatos képben a két szélső tábor között a markáns különbség mindeddig abban volt megragadható, hogy az Ogonyok és a Moszkovszkije No- vosztyi köré csoportosuló írók, kritikusok egyértelműen igennel válaszoltak a szocializmus kérdésére, elsőként lépve fel a sztálinizmus lényegének tisztázásáért; a másik szélső pólus, a Nas Szovremennyik és a Molodaja Gvargyija köre pedig a szocializmushoz való viszony tisztázása nélkül hangsúlyozta a paraszti élet forradalom előtti hagyományainak értékeit, és már a húszas évek elejével, sőt közvetlenül a forradalom kezdetével hangsúlyozta a népellenes terror jelenségeit. Két koncepció feszült így egymással szembe, most mindegyiket úgy jellemezve, ahogy a vitapartnere látta-lát- tatta: a bolsevik, buharini örökségre építő, a néptől idegen (mert a törvénytelenségeknek a nép pártonkívüli részét nem vizsgáló) kozmopolita reformszárny, és a szocializmusellenes, reformellenes, konzervatív szlavofil népi szárny. A Nas Szovremennyik januári számában megjelent Kozsinov-tanulmány —, mely szintén nem mentes személyeskedéstől — az 1969-es Molodaja Gvargyija (Ogonyok) — Novij Mir vitát az eddigiektől eltérő összefüggés-sorba helyezi. Húsz éve lényegében ugyanaz a két tábor, ugyanaz az eszmerendszer csapott össze. (Csupán az Ogonyok került át Korotics kinevezésével a másik tábor kezébe.) Kozsinov mostani tanulmánya a történelmi alapkérdés eddigieknél pontosabb megfogalmazásával, egy határozott, egyértelmű felfogás nyílt kifejtésével lehetővé teszi a szovjet társadalom- fejlődés és kultúrafejlődés újra történő, mélyebb végiggondolását. Mindaddig nem dönthető el, hogy kinek is van igaza, vagy kinek milyen mértékben és vonatkozásban van igaza a napi kritikai vitákban és a két évtizeddel ezelőtti polémia értékelésében, míg a különböző pólusok képviselői nem foglalnak állást a Kozsinov által felvázolt történelemértelmezésből adódó kérdéseket illetően, míg a társadalom-, politika- és párttörténészek nem cáfolják meg vagy nem erősítik meg Kozsinov tételeit. 372
