Életünk, 1990 (28. évfolyam, 1-12. szám)
1990 / 4. szám - Wintermantel István: Egyedül volt-e Lenin, avagy hol kezdődött a sztálinizmus? (Történelmi vita irodalmi köntösben) (tanulmány)
nalához, elkerülve annak számos eszmei szélsőségét, ugyanakkor — és ebben egyedül áll — egyértelművé tette liberális vonzalmait is. A szovjet szellemi életben tehát a legszenvedélyesebb publicisztikai vita most már nem peresztrojka-ellenző konzervatívok és radikális peresztrojka-pártiak között zajlik, hanem a sztálinizmussal való szembefordulás különféle változatai között, még ha a szélső pólusok képviselői ugyanazok is maradtak. E különféle irányzatok pontos feltérképezésére csak egy nagyobb terjedelmű, a gondolatkörök jelentkezésének időbeli rendjét is jelző tanulmány feladata lehet, itt most csak egy leegyszerűsített vázlatra vállalkozhatok. A felszínen a két szélső pólust két irodalmár-kör olyan éles szembenállása jelzi, mint nálunk az újra meg újra fellángoló népi-urbánus ellentét. A Szovjetunió kritikai életében e szélső pólus egyike a XX. kongresszus eszméire támaszkodó, a még a sztálini torzulás által nem érintett bolsevik eszmék igazát helyreállítani igyekvő írói-kritikusi-történészi kör, mely a pangás éveiben is a valós irodalmi értékek mellet állt ki, éspedig úgy, hogy a falusi próza értékeit is hangsúlyosan felmutatta. A másik pólus egy erősen paraszti kötődésű írói-kritikusi kör, mely élesen szembefordult a Magyarországon is népszerűvé vált reformközgazdászok körével, mely maga köré gyűjtötte a zöldeket, mely elsődlegesen a paraszti hagyományok őrzését tekinti a feladatának, s melynek publicisztikájában gyakorta értelmiségellenes és antiszemita tendenciák jelentkeznek. Most már e két pólus között látszik elhelyezkedni a Novij Mir, melynek erősen népi kötődése mentes a Nas Szovremennyik értelmiségellenes és antiszemita, nacionalista vonásaitól, s mely népi hagyományőrzését a liberalizmus eszmekörével ötvözi, ugyanakkor nagy teret ad a reform-közgazdászoknak. E fő vonulatok mögött, a sokszor személyeskedő kritikai és irodalomtörténeti viták mögött konkrét irodalmi kérdéseknél sokkalta alapvetőbb, politikai, történelmi és világnézeti koncepciók húzódnak meg, melyek, mint jeleztem, egy idő óta egyáltalán nem egyszerűsíthetek le peresztrojka-ellenességre vagy -pártiságra. A kérdés ilyen egyszerűen csak addig volt megfogalmazható, míg Korotics, Satrov, Bikov, Laksin és mások magukban küzdöttek azért, hogy a peresztrojka ne egyszerűen a brezsnyevi gyakorlat felületes korrekciója legyen csupán, hanem a XX. kongresszus elsikkasztott törekvéseinek érdemi megvalósítója, a sztálinizmus igazi gyökereinek feltárása, a demokrácia és a jogállamiság megteremtése révén a szocializmus valódi lehetőségének megteremtése. Az első időszakban a természetátalakítás romboló programjával való szembefordulás ennek a törekvésnek természetes szövetségese volt, a későbbiekben azonban a zöldek körébe tartozó írók többsége az önmagában is rendkívül összetett Pamjaty mozgalomhoz és a Nas Szovremennyik köréhez került közelebb. A kép Buharin rehabilitásával és a sztálinizmus áldozatainak kérdéskörével kapcsolatban bonyolódott tovább. A szélső pólusok megint ugyanazok, ám az álláspontok eszmei tartalma egyre összetettebb. Buharin rehabilitálása mellett kiállt az Ogonyok köre és a reformközgazdászok, régi ellentáboruk, a Nas Szovremennyik és a Molodaja Gvargyija köre azonban élesen támadni kezdte a rehabilitált Buharint, és a sztálinizmus, pontosabban a forradalmi terror bírálatában kezdett élesebb bírálatot fogalmazni, időben messzebbre visszamenni, mint az Ogonyok és a Moszkovszkije Novosztyi. A Novij Mir látszólag e téren is a Nas Szovremennyikhez került közelebb: maga is bírálni kezdte Buharint és a forradalom nevében a kezdeti időszakokban elkövetett törvénytelenségeket is. Ez azt jelentette, hogy a törvénytelenségek kérdéskörével kapcsolatban a torzulások kezdetének időpontja körül csapnak össze a viták résztvevői. Míg egyik oldalon az a kép rajzolódik ki, hogy Sztálin megerősödésével kezdődtek a törvénytelenségek (ezt előbb 37-re, később 34-re, majd 29-re datálva), s Sztálinnal szemben a buharini vonal kezdett a múltra vonatkozóan egy kívánatos, de meg nem valósult alternatívának tűnni, a másik oldalon elsődlegesen azt hangsúlyozták, hogy a törvénytelenségek kérdése nem egyszerűsíthető le az SZKP-n belüli törvénytelenségekre, hanem a nép elleni tömeges terror kérdéskörét kell vizsgálni, előbb 1929-cel, később a húszas évek elejével, később 1918-cal, később 371
