Életünk, 1990 (28. évfolyam, 1-12. szám)
1990 / 4. szám - Wintermantel István: Egyedül volt-e Lenin, avagy hol kezdődött a sztálinizmus? (Történelmi vita irodalmi köntösben) (tanulmány)
WINTERMANTEL ISTVÁN Egyedül volt-e Lenin, avagy hol kezdődött a sztálinizmus? TÖRTÉNELMI VITA IRODALMI KÖNTÖSBEN Elgondolkodtató, alapos elemzésre érdemes tanulmányt közölt 1989. januári számában a moszkvai Nas Szovremennyik. A csaknem öt szerzői ív terjedelmű vitairat, Vitalij Koroticcsal, Vlagyimir Laksinnal és Rój Medvegyevve1 polemizál, vagyis olyan szerzőkkel, akiket egyértelműen a Szovjetunióban megindult radikális, kedvező irányú változások híveiként ismerünk. A szerző, Vagyim Kozsinov egy, az utóbbi időben a szovjet kulturális sajtóban zajló irodalomtörténeti vitához kapcsolódik: az 1969-ben a Molodaja Gvargyija című folyóirat védelmében az akkori Cigányokban megjelent tizenegyek levelének kérdéséhez, mely levél a Novij Mir, közelebbről Andrej Gyementyevnek ott publikált tanulmánya ellen íródott. Ám most nem ennek az irodalomtörténeti vitának a részleteiben szeretnék elmerülni. Vagyim Kozsinov írása arra ad alkalmat, hogy e vita mögé nézzünk, s a Szovjetunióban zajló kulturális viták lényegét értsük meg jobban. Ügy vélem ugyanis, hogy Kozsinov tanulmányával ez a vita fordulópontjához érkezett; legalábbis megvan rá a lehetőség. A hazai, magyarországi köztudatban nagyjából ez a kép él: a Szovjetunióban a szellemi élet aszerint oszlik meg, hogy vannak a peresztrojkának hívei és vannak ellenfelei. Minthogy az új gondolkodás és annak egyértelműen a sztálinizmus továbbélésének végleges felszámolására irányuló koncepciója elsőként az Ogonyokban és a Moszkovszkije Novosztyiban fogalmazódott meg, s közben igen éles vita bontakozott ki a kulturális periodikák két csoportja között, olyan képiéit alakult ki bennünk, hogy egyik oldalon állnak a peresztrojka hívei az Ogonyok, a Moszkovszkije Novosztyi, a Znamja, a Novij Mir, az Oktyabr, az Izvesztyija meg a Szovjetszkaja Kultúra című lapokkal, a másik oldalon pedig a peresztrojkának, a sztálinista múlttá való szembefordulásnak az ellenfelei: a Nas Szovremennyik, a Molodaja Gvargyija, a Lityeraturnaja Rosszija és a Szovjetszkaja Rosszija. Valójában azonban a rendkívül éles viták ellenére már elég régen csak felületi, megtévesztő jellemzése ez a helyzetnek. Amellett ugyanis, hogy a szélső pólusok változatlanok maradtak, kettős változás ment végbe az irodalmi viták jellegében, összetettebbé váltak a frontok, és az egyik szélső pólus változtatott vitapozícióján. A Nas Szovremennyik és körének vonala megváltozott atekintetben, hogy már maga is bírálja a sztálinizmust. A társadalmi gyakorlat, a politikai gyakorlat átalakítása ennek a kritikai vonulatnak is a programja lett. A szovjetunióbeli környezetvédő írók több jelentős alakja újra a Nas Szovremennyik köréhez csatlakozott. (A hetvenes években való odatartozásuk mást jelentett, mint a mai.) Más lényeges változás, hogy különbség lett érzékelhető egyfelől a két legrangosabb havi folyóirat, a Druzsba Narodov meg a Novij Mir, másfelől a többi peresztrojkapárti kiadvány között. A Druzsba Narodov rendkívül határozottan veti fel a jelenlegi korszak alapkérdésejt, úgy azonban, hogy kívül marad a kritikus-táborok közötti harcokból, a Novij'Mir'pedig bizonyos szempontból — elsősorban a paraszti kötődést tekintve — közelebb került a Nas Szovremennyik újabban formálódó vo370
