Életünk, 1990 (28. évfolyam, 1-12. szám)
1990 / 4. szám - Kabdebó Tamás: Egy párhuzamról (esszé)
KABDEBÖ TAMÁS Egy párhuzamról A modern ír és a magyar történelem között többen vontak párhuzamot, de ennek a párhuzamnak csak egyes mozzanatai ismeretesek többé-kevésbé.. A leghíresebb példa Arthur Griffith politikus tollából fakadt: Magyarország feltámadása, avagy példa Írország számára címet viselte. Ezt az 1904-ben először s azóta többször kiadott első világháború előtti sikerkönyvet ma is tanítják az írhoni egyetemeken. Magyar visszhangját ketten óbresztgettülk. Fáy Attila genovai egyetemi tanár és jómagam. Griffith, részben könyvének sikere révén, 1921-ben a miniszterelnök-helyettesi pozícióig jutott el s előkészítője lett a független ír állam 1922-es kezdeteinek. Ironikusan hangzik, pedig nem az: a Sinn Feint Griffith a magyar példából kiindulva szervezte meg. Csakhogy a Griffith-félle szervezet — nevének fordítása MI MAGUNK — épphogynem erőszakos úton igyekezett az ír nemzeteszmének érvényt szerezni: ellenkezőleg! Az eredeti Sinn Fein békés szervezet volt, amely azt irányozta elő, hogy Írországban önálló parlament alakulhasson, melyhez az angolok is hozzájárulnak. Griffith könyve Deák Ferenc és a Kiegyezés példáját tárta az írek elé. Ez a könyv bőven adózott ugyan Kossuthnak és a magyar ügy harcos védelmének, kicsengésében mégis Deákot és a Kiegyezéshez vezető passzív ellenállás politikáját dicsérte. A könyv sikere nyomán Griffith elvbarátaiból úgynevezett Magyar Bizottságot alapított, mely 1905 és 1910 között működött Dub- linban, erős agitáaiót fejtve ki az úgynevezett „magyar út” mellett. Bár a későbbi ír politika alaposan elkanyarodott a griffithi kiegyezéses miagyar úttól, a békés megoldásoknak ama is több képviselője van, mint a vért nem kímélő változatoknak. Bennünket azonban egyelőre jobban foglalkoztatott a kinyomozható múlt mint a kétes jövő. Honnan szerezte Griffith az ösztönzést, hogy a magyar párhuzamot politikája középpontjába helyezze; mik voltak a forrásai, az előzményei, kik emlegették a magyar példát az íreknek? Az első nyom az 1840-es évekre megy vissza. Az 1843-as pozsonyi parlament karzatán (találunk két brit illetőségű urat. Az egyik a skót eredetű Joseph Blackwell, az angol kormány félhivatalos és féltitkos diplomáciai ügynöke, kinek jelentései majd az angol kormány hivatalos aktái lesznek — majdani történésziek -aranybányái. A másik egy ifjú nemesúr: William Smith O’Brien, az írországi illetőségű Lord Inchiquin Európában tartózkodó itestvér- öccse. A negyvenes évek elejétől éhínség — krumplivész — dúlt Írországban, s ez foglalkoztatta a magyar közvéleményt is. József nádor is, Pyrker egri érsek is Blackwellt faggatta az írekről. A diplomata válaszaiban elmondta, hogy Írország — Magyarországhoz hasonlóan — függetlenségre törekszik. Megjegyezte, hogy a századelő nagy ír politikusa John O’ Connell — ki később a haza atyja címet nyerte el' az ír szigeten — egy Kossuthoz hasonló egyéniség volt, kossuthi törekvésekkel. Messzebb vezet azonban O’ Brien magyarországi tapasztalata. 1848-ban ez 348
