Életünk, 1990 (28. évfolyam, 1-12. szám)

1990 / 4. szám - Gömöri György: A Közöletlen Versek margójára, Az Utolsó Ítéletet elnapolták, Szonett a 49-es villamoshoz, Kancsal prófécia, November elején, Glosszák egy Illyés-sorhoz (versek)

November elején

— hallod? az utcán lőnek! rövid sorozat roppan

— november hányadika? súlyos tölgyek suhognak égen rakéta lobban

a szomszéd kertben robban valami — hányadika? sortűz most újra lőnek idehordja a vad szél —

— november hányadika?

— olvass tovább nyugodtan évente egyszer ősszel bábut éget a jónép

és röppentyűt ereget tart a nagy tűzijáték nem igaziak a bombák a Parlament alatt sem robbant föl az a lőpor —

Guy Fawkes „ünnepe” van ma — november ötödiké.

(Birmingham, 1967)

Glosszák egy Illyés-sorhoz

jogot az árnyalatnak? hát ár az van már jócskán a hazában (és megy is föl, mint a léghajó) a nyalat pedig ősi hagyomány: a vezér-ikonok körbenyaldosása, a messziről odanyújtott talpaké, a hirtelen felködlő komor hatóságfertályé; bár azért itt is vannak árnyalatok:

nem muszáj egy tájból cseresznyézni, nincs előírva a Kép előtti térdhajtás, s Minotaurusz ugyan szétroppanthat, de már az ordításától berezelni? a szabadságot árnyalnánk tovább mi, a „szerencsésen kiszakadtak”, s átfestené az ólmos tartományt akit a szokás vagy hűség ottmarasztalt

(1987)

347