Életünk, 1990 (28. évfolyam, 1-12. szám)
1990 / 4. szám - Gömöri György: A Közöletlen Versek margójára, Az Utolsó Ítéletet elnapolták, Szonett a 49-es villamoshoz, Kancsal prófécia, November elején, Glosszák egy Illyés-sorhoz (versek)
Szonett a 49-es villamoshoz Zümmögő, drága, rozzant villamos, kamaszkorom s ifjúságom barátja! Ó hányszor toporogtam ázva-fázva, esőben-szélben, mígnem dallamos csilingelőssel, sárgán nyikorogva befordultál az állomás-kanyarban ... Útvonaladról én már lemaradtam, „világjáró” lett belőlem, mogorva szirteken, illatos szigeteken túl hajózom egyre távolabb nyugatra, s kalandozásom egyetlen jutalma, hogy nincs időm vágyódni vissza, pesti halálugrások múltán keseregni, s idézgetni egy „hősi kort” mely elmúlt. (Dzsokdzsakarta, 1960 augusztusában) Kancsal prófécia „csak azt fogjuk, elérni. . . hogy az ország szekerét sánta versenyparipák helyett sánta szamarak fogják húzni” (Déry Tibor — a Petőfi-körben) bizony hogy eljön az a nap amikor végre — nosza rajta! feltámadnak a versenylovak szájukban háromszínű zabla iszkolnak majd a bice-bóca szamarak akik hitték nékik mérges a légyölő galóca s értek a lovak fenekéig de úgy sem lesz ahogy a vágyálmodozók azt kigondolták — lesz széna is meg abrak is de öszvéreké lesz az ország (Oxford, 1962)
