Életünk, 1990 (28. évfolyam, 1-12. szám)
1990 / 4. szám - Gömöri György: A Közöletlen Versek margójára, Az Utolsó Ítéletet elnapolták, Szonett a 49-es villamoshoz, Kancsal prófécia, November elején, Glosszák egy Illyés-sorhoz (versek)
GÖMÖRI GYÖRGY A Közöletlen Versek margójára Báíáaz elmúlt harmincegynéhány évben számos verseim jelent mag a nyugati magyar lapokban, s vagy tizenkét éve a magyarországi folyóiratokban is, van még néhány, amit ilyen vagy amolyan okból sehol sem közöltek (próbáltam közöltetni). A kizáró ok, úgy hiszem, nem volt (vagy csak kevéssé volt) esztétikai, Az emigrációnak is megvan a maga cenzúrarendszere, még ha ez a rendszer tágabb és jóval rugalmasabb is, mint az 1988 előtti Magyarországé. S a mából visszanézve néha már nehéz megítélni, mi miatt szorult fiókba néhány nem is különösebben modern, vagy szélsőségesen szókimondó vers. Az Utolsó ítéletet elnapolták Amikor az utolsó ítéletről kiderült hogy mégsem volt az utolsó a próféták megvakarták a fejüket és szemrehányóan felnéztek az égre a bölcsek elégedetten huhogtak mint a baglyok a kereskedők szolgálatkész mosollyal újra kinyitották boltjaikat s az ószeres házról-házra járva újra elkiabálta hogy Használt ruhát-cipőt veszeeek hazament aznap az átlagember berakta a kályhába J. V. Sztálin összes műveit bőrkötésben begyújtott vidáman fütyörészett és arra gondolt házat kéne venni valahol Alsó-Pestragacsfalván mert nem is normális az aki egy jó borjúpörköltet nem becsül többre a világforradalomnál Az utolsó ítéletet bizonytalan időre elnapolták most már alighanem eljön az a boldogabb kor de milyen unalmas lesz Istenem milyen unalmas (Oxford, 1959) 345
