Életünk, 1990 (28. évfolyam, 1-12. szám)

1990 / 4. szám - VITA - Sándor Iván: "Történet Auschwitzban; és történik bárhol, ahol megtörténhet" (Mészöly Miklós két leveléhez) (esszé)

Amikor zónánk új ébreszitő eleméről, mint a közeli (és távoli) jövő számára váltóállítást jelentő inspirációról beszéltem, akikor nem másra gondoltam, mint arra, amiről Miklós ezt mondja: az eddigi (örök?) elhárítás után „vállalandó katharzisból pedig korántsem fogytunk ki”.

Mindez összefügg azzal a belépőjeggyel, amit a jövőre, az európaiságra szeretnénk megváltani. A tapasztalatok alapján azonban van okunk tartani attól, hogy a katharzis (újra) elháríttatdik. Itt kiegészíthető Mészöly gondolatmeneté — az ő metafizikai szférát mindig érzékelő látásától bizonyára nem idegenül —, hogy ugyanis a korszak (már jóideje) teljességgel alkalmatlan mindenféle kollektív katharzisra. Túl sok az irracionalizmusok realitása, hogy terhelt nemzedékeinkben remény legyen az elhárítás helyén a vállalásra. Ehhez más (szerves) történelmi háttér és (újonnan kialakított) mentalitásvilóg kellene, amiről nem mondhatunk le, de azért lássuk be, hogy az, ami ma van, valami egészen más.

Akkor mire törekedjünk? Mi legyen a (távlatos) realitás? A másik fájdalmára és veszélyeztetettségére érzékeny közös önvédelem. Ennyi is lépés a tenger fölött.

337