Életünk, 1990 (28. évfolyam, 1-12. szám)

1990 / 4. szám - Láng Gusztáv: Forradalom után II. (Naplótöredék)

LÁNG GUSZTÁV Forradalom után II. (NAPLÓTÖREDÉK) 5. Kelet-Európa népeiben az egymástól való félelem fuldoklik, s amit szüntelenül pa­lástolniuk kell; a félelem gerjesztette gyűlölet és agresszió. A diktatúrák — címkéz­zük őket fasizmusnak, nemzeti kommunizmusnak — létalapja ez. E térségben ezért nincs egészséges nemzeti öntudat; e kevert etnikumú részében földrészünknek min­den nép csak valamely más nép rovására érheti, érhette el a sóvárgott nemzeti ki­bontakozást. Békés szomszédok helyett hódítók és kifosztottak élték és élnek egymás mellett; egyikben a megtorlástól való félelem, másikban a megalázottság indulata gerjeszti a gyűlöletet. S amíg ezek az érzések ott lapulnak a diplomácia még oly ba­rátságos és „européer” szólamai mögött, addig Kelet-Európábán nem lesz igazi de­mokrácia. A „proletárdiktatúrákat”, „népi demokráciákat” csak kezdetben szentesítették a marxi utópia eszméi; nagyon rövid idő alatt a nacionalizmus vált e diktatúrák „legitimációjává”. Mégpedig furcsa, kettős formában: a szovjetté színezett orosz birodalmi érdek gyarmatosító törekvése szolgáltatta a nemzeti türelmetlenség és a kisebbség-ellenes „belső gyarmatosítás” mintáját a helyi nacionalizmusok számára, miközben esetenként ellentétbe is került ez utóbbiakkal. A nemzeti önérzet — és annak minden túlhajtása — egyszerre volt ellenfele és haszonélvezője a kommu­nista diktatúrának, úgyhogy nagyon nehéz megmondani: vajon Ceausescu álma volt a nagyromán eszme, vagy ez eszme álma volt Ceausescu. 6. Szuverenitás — ez az ördögi varázsigéje Kelet-Európa diktatúráinak. Ennek je­gyében óvakodtak minden olyan kapcsolattól, mely, úgymond, kiszolgáltatja őket szomszédaiknak; ennek védelme címén kezelték úgy kisebbségeiket, mint valami kül­ső ellenség „ötödik hadoszlopát”, s ennek ürügyén fosztották meg saját népüket a szó­lás és a lelkiismeret szabadságától — nehogy e szabadságjogokkal a más ajkúak, a más nemzetiségűek is élhessenek. S ennek következtében váltak nagyhatalmak, őrült parancsolóinak játékszerévé — mindig másutt, idegen erőknél keresve védelmet a szomszéd ellenség ellen, noha az egyetlen igazi védelem a szomszéd megbékítése; lett volna. Így lettek csatlósok a szuverenitás álarcában. Holott Kelet-Európa: potenciális nagyhatalom. Ha rápillantunk Európa térké­pére, láthatjuk: Dancigtól Várnáig terület és népesség birodalomnyi méretű. Csak az kellene, hogy az e területen élő népek végre egymásnál keressenek védelmet, ne egymás ellen; hogy ne egyenként s külön-külön próbáljanak — szegény rokon­ként — bekéredzkedni a jócskán egységesült Nyugat-Európába, hanem azt a kelet­európai egységet teremtsék meg előbb, mely nélkülözhetetlenné teszi őket egy maj­dani demokratikus Európában. Kelet-Európa forradalmai még zajlanak, s a közvetlen politikai-gazdasági vál­tozások mögött nacionalizmus és demokrácia százötven éve mérgesedő vitája lap­pang. Ennek kimenetele fogja eldönteni ez országok sorsát — maga a vita azonban még nem dőlt el. 338

Next

/
Oldalképek
Tartalom