Életünk, 1990 (28. évfolyam, 1-12. szám)
1990 / 1-2. szám - Mándy Stefánia: Két vers Weöres Sándornak (versek)
MÁNDY STEFÁNIA Két vers Weöres Sándornak í. akit a giccsfény el nem ragadott maradtál végső elragadtatott mert szalamandrán nem fog az idő izzik világít ég és föld között aki a szívközépbe épen költözött hol nem profán fény semmi gondolat amiből vers lett kényszerű vonás a kéz vonása csak a kézirat a szív vonása meg sem rezzen új hontalan írás testöltetlen zéta az árny tálán jel jön megy láthatatlan titok annak is akiben írva van ha szól ha nem csöndjében próféta kit hallanak majd jövendő napok örvénylő szó egy nádszálon forog s nem falja fül se láng se ember csak tengermélybe süllyedt korszakok — képmásaid a majdi angyalok (1982) 2
/
