Életünk, 1990 (28. évfolyam, 1-12. szám)
1990 / 1-2. szám - Tornai József: A kerítés (Bohózat három részben)
Fekete angyal mereven nézi Bodzát, aki szamárfület mutat neki; Bodzáné nagyot sóhajt és visszamegy a műszerfalhoz, megnyom egy-két gombot, aztán mereven figyeli. BODZA Van itt még egy-két alapgondolatom. Fölolvassam? FEKETE ANGYAL (hadonászik a fegyverével, de nem válaszol) KÉK ANGYAL (odamegy és megáll) Engem érdekelne, hogy minél pontosabb felvilágosításokkal szolgálhassak Vállalkozó úrnak. BODZA Na, hát ez itt elég pontos, (oldalt fordított fejjel olvassa) „A betolakodókkal úgy bánunk, mint a pókkal.” Kék angyal riadtan a nyaka közé húzza a fejét. BODZA De ez se rossz: „Ha nem lesz többé kerítés, Kék angyal, te is a pokolba mész!” KÉK ANGYAL Igen? Ha tudná Bodza úr, milyen jót kíván. Én Békeangyal voltam. Nem nekem való ez a munka! Nem születtem én katonának! BODZA (jót nevetve) Akkor menj vissza, ahonnan jöttél! Mindjárt tisztább volna itt a levegő, ha ti elkotródnátok innen. Tudod, hogy hittem én abban a cilinde- res papagájban? Azt hittem, segíteni fog nekem meg az asszonnak, mert mi aztán rászorultunk az iskolázásra. De ehelyett ez a rablás, bilincsbeverés, erős?ak. Pusztuljatok innen, ördögfattyai, míg ki nem tör Bodzából az őstermészet. Orángutánnak csúfoltok; de ha valóban az leszek, szétverem ezt az ócska léckalitkát, kiugrók és kitekerem a nyakatokat! Pusztuljatok innen, mert kinyomom belőletek az ebédet, szúnyogcsődörök! (dühöngve jár- föl-alá, veri, rugdossa a ketrec léceit) KÉK ANGYAL (halálra rémülve, sírás hangon) Dehát én nem akarok magának semmi rosszat, Bodza úr. Én csak egyszerű beosztott vagyok. Én legszívesebben kiengedném magát, hiszen önnek alapjában véve igaza van ... FEKETE ANGYAL (eddig szótlanul piszmogott a fegyverén) Megtiltom, hogy a fogollyal eszmecserét folytass. Nyilvánvaló, hogy a fogoly veszedelmes felforgató eszméket hirdet. BODZA Bár föl is fordulnátok mindany- nyian! BODZÁNÉ (a műszerfal elől kiált oda) Bodza, rossz vége lesz ennek, annyit mondok. Hogy nem tudod a szádat tartani, mikor teljesen a kezeik között vagyunk. Hallgass már és írj, még az is jobb, mint ez a kelekótya vartyogás. Ügy teszel, mintha értenél a nagyok dolgához. Hiszen te csak egy kilógó seggű földönfutó vagy, Bodza, örülj, hogy szád van a pofádon és ehetsz. BODZA (visszakiabál) Asszony, nem hallgatok rád. Ütött a harc órája! FEKETE ANGYAL (odarohan a puskájával) Pofa be, Bodza, vagy rögtön lövök! BODZA És mivel? Csak nem ezzel a kapanyéllel? BODZÁNÉ (odasiet, igyekszik Fekete angyal fegyverét elfordítani Bodzáról) Ne jártasd már a szád, tudod, hogy a kapanyél is elsülhet. BODZA Egy ilyen szúnyogcsődör kezében még az se sül el. (újra elfogja a düh, szét akarja törni a ketrecet. Fekete angyal és Kék angyal riadtan igyekszik tartani a gyönge alkotmányt) KÉK ANGYAL Legjobb volna kiengedni és elszaladni, Fekete angyal! Bodza úrnak igaza van, idejöttünk, elvettük a kenyerét, feleségét, szabdságát, miért tettük ezt mi vele? FEKETE ANGYAL Amit kapott, csak magának köszönheti. Élhetett volna a nagy kerítésben, ami különben is csak a védelmére szolgált. De ő addig ugrált, míg ebbe a kis kerítésbe kellett zárnunk. Hát akkor ki a hibás, ő vagy mi? Magad is beláthatod, hogy fegyelmet kellett tartanunk, nem beszélve arról, hogy mi itt küldetést teljesítünk. KÉK ANGYAL Jaj, el is felejtettem, hogy mi itt küldetésben vagyunk. Ebben nekünk van igazunk. Mi hozzuk ezeknek a technikát. Akkor meg mit óbégatnak nekünk? Igazad van, Fekete angyal. BODZÁNÉ Az én uram se akart semmi rosszat, láthatják az urak, hogy alapjában jámbor ember. Megvan az a baja, hogy néha elkapja a harctéri idegesség, de majd meglátják, hogyha túl lesz rajta, éjt nappallá téve fog dolgozni, -hogy már fölszállhasson az a bokréta vagy mi a csoda. BODZA Asszony, ne keverd össze a rakétát a bokrétával. Bokrétát majd köthetsz ezeknek a gyászvitézeknek a fejfájára, ha annyira szíveden viseled a sorsukat. (ordít) Mert nem sokáig rontják már itt a levegőt. Napjaik meg vágynak számlázva. 23
