Életünk, 1990 (28. évfolyam, 1-12. szám)
1990 / 3. szám - F. Almási Éva: Beszélgetés Gecser Lujza textilművésszel (interjú)
F. ALMÁSI ÉVA Beszélgetés Gecser Lujza textilművésszel Gecser Lujzát 1979-ben ismertem meg, akkor már Szirtes András filmrendező barátom felesége volt. Egyénisége, munkái mindig érdekeltek, de igazán közel soha sem tudtam hozzá kerülni. Valószínűleg alkatunk, habitusunk, lehetőségeink különbözősége folytán. Azt azonban mindig tudtam, hogy Lujza a kortárs művészek közül az egyik legtehetségesebb, legeredetibb és ösztönössége folytán az egyik legnehezebben megközelíthető művész. Ugyanakkor ösztönössége is rejtély maradt, hiszen később kiderült, hogy Ö nagyon is tudatos volt a technikák alkalmazása és a formaváltások terén. Talán azért tűnt ösztönösnek, mert számára az élet, a mindennapok, a szövés, festés, a „művészet” egyet jelentett. Ezt a beszélgetés 1984. február 14-én készítettem Fitz Péter Velem című filmje számára. Gecser Lujza 1988. február 8-án meghalt. * Hogyan indult a pályád? Mikor gondoltál először arra, hogy textilművész leszel? Nagyon egyszerűen történt, a Képzőművészeti Gimnáziumba mentem, természetesen a textil érdekelt, de ott csak szőnyeg- és gobelin szak volt. 13 éves korom óta divattervező szerettem volna lenni. Az iskolában megtanultam szőni, majd Gálfi Lola festőművész tanárnőm ajánlotta, hogy menjek főiskolára. Felvettek. Kik voltak a tanáraid? A főiskolán különféle szakokon tanultunk. Az első két évben általános művészetet, művészeti ismereteket hallgattunk. Sok rajzóránk is volt. Így sűrűn változtak a tanárok is. Gerzson Pál, Eigel István, Bakkay Erzsiké tanított, azután Kun-Sebes- tyén Géza, Plesznivy Károly, nyomott anyag szakon Kürti Ödönné, kötött szakon Molnár Béla bácsi és Búzás Árpád. Ruhatervezést Balogh Rozitól tanultam. Nagyon jónak tartottam ezt a rendszert, mert így sokat tanultunk; akkor még nem szakosodott annyira a pálya. Ezek szerint egyenlő kedvvel foglalkoztál mindennel? Nem érezem igazából különbséget, szerettem rajzolni és érdekelt az anyagismeret is. Igaz, hogy kicsit jobban értettem a szövött anyagokhoz, mert azt korábban már megtanultam. Gimnazista korom óta magam varrom a ruháimat. Nagyon szerettem még a főiskolán az építészetet. Otthoni indíttatásom nem volt, az iskolában kaptam kedvet mindenhez. Tehát mai nyitottságodat, érdeklődésedet a különféle dolgok, műfajok iránt akkor ébresztették fel benned? 221