Életünk, 1990 (28. évfolyam, 1-12. szám)
1990 / 1-2. szám - Erdész Ádám: Für Lajos: Hol vannak a katonák...? (kritika)
ERDÉSZ ÁDÁM Für Lajos: Hol vannak a katonák...? A folyóiratolvasók a hetvenes évek eleje óta rendszeresen találkozhatnak Für Lajos esszéivel és történeti publicisztikáival. Leggyakrabban három rokon szellemiségű folyóirat, a Tiszatäj, az Alföld, és a Forrás adott teret gondolatainak. A két évtized alatt hol bőségesebben, hol gyérebben sorjázó történelmi esszék jól láthatóan néhány csomópont köré rendeződnek. Für Lajos kezdettől fogva rendkívüli figyelmet szentelt a kisebbségi magyarság vészesen súlyosbodó, de itthon alig érintett gondjainak. A határon túl élő magyarság helyzetét bemutató írásainak sorát egy nevezetes publicisztika nyitotta: 1972-ben a Tiszatájban jelent meg a Milyen nyelven beszélnek a székelyek? című sokat hivatkozott munka. A kisebbségi tematikájú publikációkhoz hasonlóan egész vonulatot alkotnak már a parasztság társadalom- és politikatörténetével foglalkozó írások is. A harmadik csoportba a nemzet történelmi sorsfordulóit meghatározó összefüggéseket bogozó elemzéseket sorolhatjuk, s azokat a portrékat, amelyek a sorsfordító idők példaadó szereplőit idézik. A debreceni Csokonai Kiadó vállalkozott arra, hogy összegyűjtsön és kiadjon egy kötetnyit Für Lajos írásaiból. A szerkesztők választása a nyolcvanas években írt, nagyobbrészt nyomtatásban is megjelent esszékre esett. A válogatás összegzés: az immáron egymás mellett lévő publikációk dokumentumai egy éppen lezáródéban lévő korszaknak, ugyanakkor dokumentumai az adott korszakban lehetséges értelmiségi magatartásformák egyikének is. A Hol vannak a katonák... ? című kötetet kézbe véve az első, ami szembetűnik, az írások tematikai sokszínűsége. Szerepel a válogatásban az ország második világ- háborús emberveszteségét számbavevő elemzés, az erdélyi magyar kisebbségi tudományművelés eredményeit és gondjait felsoroló számvetés, Bartók-, Kodály-esszé, s az elmúló parasztvilág történetét bemutató nagyívű áttekintés. Ez a sokszínűség már- már tartalmi szórtságnak látszik, különösen, ha azt is figyelembe vesszük, hogy az összegyűjtött írások viszonylag rövid idő alatt, 1983 és 1987 között keletkeztek. Am Für Lajos esszékötete mégis egységes, azzá teszi a szerző kérdésfelvetéseinek módszere, az elmondottakat szigorúan struktúráié értékrend, a stílus és a nyelvezet. Mert akár a kisebbségi kérdésekről, akár Kodály történelmi magyarsághoz vezető útjáról, vagy a világháború demográfiai, pszichikai hatásáról szól is Für Lajos, minden esetben olyan kérdéshez nyúl, amely nagy mértékben és közvetlenül befolyásolja jelenünk történéseit. A magyarság történetének olyan szakaszait vizsgálja, amelyek eseményeinek sem tényszerű történeti rekonstruálása, sem egészséges tudati feldolgozása nem történt meg. Mindennek szomorú eredményeként a nemzet reagálókészsége sérült meg. A Für-esszék tehát olyan zavarodottságokat próbálnak tisztázni, amelyek a magyarság mai szellemi, pszichikai erejét sorvasztják. A történelmünk kritikus szakaszait vizsgáló írásokhoz szervesen kapcsolódnak azok az esszék, amelyek az egyéni és közösségi magatartás erőforrást jelentő, példaértékű modelljeit mutatják fel. A kötet nyitó blokkjában két második világháborús problematikát elemző esszé szerepel. Közülük az egyik, a nagy visszhangot kiváltó Mennyi a sok sírkereszt? című írás. Nem véletlen, hogy a könyv címe is erre a munkára utal, minden tekintetben jellegzetes ez az esszé. A második világháború egyik olyan kérdéskörére irányítja rá a figyelmet a szerző, amelyről fontossága ellenére negyven év elteltével is alig van hiteles információnk. Egy-két korábbi próbálkozást leszámítva még kísérlet sem történt a világháborús emberveszteség számbavételére. A háború okozta anyagi károk felmérésére az elmúlt évtizedekben nagyobb figyelmet fordítottak, mint az értelmet182
