Életünk, 1990 (28. évfolyam, 1-12. szám)

1990 / 1-2. szám - Géczi János: Ladik Katalin: Kiűzetés (kritika)

anyagában. A népdalok naív és félig-meddig szürrealisztikus világa erősödik fel a néhány soros, töredékeknek ható versekben, miközben a polivalenc-ia lehetősége erősen csökken. Az írások többsége automatizmusként jön létre, a szövegösszefüggések rejtettek, nemritkán maga a kiváltó élmény is. A szövegek érzéki jellege teljesen ki- irtódik, a szöveg-elemek még élesebben megkülönböztethetők és kihívóan elrendezettek: a mítosz-tererntődés jellegzetes kezdeti stádiuma ez.

E ciklus párját a Mesék a hétfejű varrógépről című kötet immár formájában sem lírai — hanem „drámai” — művei adják. Ugyanazon valóság két oldalát mutatják meg, ugyanazok a gesztusok — költői gesztusok — révén teremtődnek a jelenségei. A folklorizálódás eltünteti a tiszta műfajokat, a rendteremtés igénye elmossa a határokat a mesék, a balladák, a kis dalok között; szüntelen átcsűszásoknak, átcsúszta- tásoknak lehetünk a tanúi. A homogénebbé vált nyelviség már nem tűri meg magában sem a töltelékszavakat, sem a túlburjánzott kifejezéseket, kiirtja magából a trópusok többségét. Az a fajta rítus, amelynek kifejeződései a művek, lehatárol. A szerkezet egyre példásabb, meghatározóbb — és kizáróiagosabb — lesz, a versek-mesék egymást folytatják, kiegészítik, árnyalják. Az egyszerű közlés válik a költészet lényegévé, amelyhez a korábbinál erőteljesebben kapcsolódik immár a testiség és a nyelvi nyersesség. Mindez beleillik a korra jellemző folklorizációs törekvésekbe, s megszabja azt is, hogy Ladik mitizációs törekvései a folklorizálódás körén belül marad.

A szürrealitás és a meseelemek összekapcsolása, a mágikus hatás létrejötte véglegessé válik. A létrehozott öntörvényű világ saját életre kel, amelyben minden szabad, minden bizonytalanság megengedhető, hiszen bármi modell szerepet kaphat. A költő tudatosultsága is kitüntetettebb a versépítkezésben, s egyre inkább az a filozófia is beépül a verstestbe, amely eligazodást ad az olvasóknak.

Gyere velem a mitológiába, / mely rólam szól s ettől kockázatos. — mondja, és rögtön felhívja a költészetben lévő antinómiára is a figyelmet. Ladik egyszerre igyekszik mitológiát, közösségi tudatot, koherens viszonyítási rendszert teremteni — a szigorúan személyesből. Ennek az antinómiának a megnyilvánulása különböző paradoxonokban is föllelheitő. A már említett szó-, mondat-, motívumcsere-lehetőségek — miközben a vers struktúrája, és a versek egymáshoz való viszonya kötött és behatárolható; az érzéki, mimetikus szöveg helyett a geszxuális és a konceptuális szöveg tör előtérbe, miközben, látszólagos ellentmondásként a primér erotika, mint a világ kisajátítási, elsajátítási módja egyre erőteljesebben megjelenik; a szürreálisból, és a mindent megmagyarázás igényéből eredő éles képmetszetekkel — a totalitás-igény- nyel — ellentétbe állnak a részletezések és a mozgásra utaló kifejezések stb.

Az Ikarosz a metrón és A parázna söprű ikertermészetű két kötetben már ezek a paradoxonok képezik az előzőekben vázolt ladiki világkép versszervező erőit. Meg kell hagyni — konzekvens gondolati műveletek eredményeként megfelelnek a világképnek.

Természetesen a versek nem szárazak és váz-szerűek. Az 1978-tól született alkotások többségét — minden érzékiség hiánya ellenére — átitatja az a gyönyör, amely a világban való ladiki létezés sajátja, s amelynek számos (az előzőeknél jóval számosabb) összetevője van. A legfontosabbnak mégis az tűnik, hogy ezt a költészetet leginkább fogalmilag lehet megközelíteni, s csak többszörös áttétellel értelmezhető.

Ladik Katalin világa teremtett és félig zárt világ. Rendelkezik a mítosz minden elemével, s képes mítoszként funkcionálni. Az elemei az eddigi költői pályán fokozatos épültek be a költészetbe, tágítva és egyetemesebbé téve a lírai teret. A mítosz világképet sejtet. A világgal való egysége hiába szűrődött át a nyelviségébe illetve filozófiájába — ha létértelrnezése egyenlőre kevésbé ontológikus, és naív. Bár Ladik legjobb versei már megmutatták azt az emelkedettséget, amely — mint elérhető cél — a műköltészet előtti költészet elementáris voltában szemlélhető. S ami felé Ladik Katalin lírája tart.

181