Életünk, 1990 (28. évfolyam, 1-12. szám)

1990 / 1-2. szám - Szigeti Csaba: Transz (Zalán Tibor szabálytalan szonettjei és a destrukció esélye) (tanulmány)

(ez nemcsak megerősíti azt az eljárásunkat, hogy a szonettciklus értelmezésébe bevontuk az átok-verset, pedig formálisan az nem tartozik ide, csak a szó mágikus felfogása és a költészetfogalom szintjén, — de szinte kötelezővé teszi a ! bevonását az elemzésbe): az idézett rész önidézet és cikluson kívüli szövegutalás. Az (1) szonettre utal a halálmadár-motívum:

...............................mikor szí

vemrenagyotcsapottavolt madárezüstszárnya

.........,

a hold és az ezt követő csónak-motívum a (111), a hold az (1)-re is, hogy a vers végén kiderüljön: a holdtól eloldott csónakkal Orpheus evez át a Styxen.

Mítosz a mítosz ellen. És ahogy haladunk előre a szonettek sorában, a motívumokból és az allúziókból egyre erősebb kontúrokkal rajzolódik ki a főtéma: a halál.

(111111) Ismét egy önmegszólító vers, mint a kezdő és a befejező darab, oc- tava a sextett különállásával. A kétszer ismételt és talapzatra állított L alak szára zuhanássorozat. Zuhanás, lefelé. '

(1111111), befejező szonett. Szedőnek írt, tehát nem írógépre hangszerelt szöveg. Tán nemcsak azért, mert ez a szonett-terjedelem fele, de a 7. szonett 7 soros: gondolhatunk akár a józsef attila-i A hetedik egyik sorának változatára is: „Hetedik halott magad légy.”; vagy erre: „Hétért — magamat kérdem — / adsz-e hatot?”. A befejező szonett halálköltemény, kulcsszava is józsef attila-i: „végül". A destrukció megtörtént, de — a / visszahárítási mechanizmusának analógiájára — a Másik destrukciója az Én pusztulásához vezet („idegen asszonyok szádba rézpénzt / raknak hajadat kifésülik gondosan sírnak s visszaadnak a napnak”). Tipográfiai szempontból e költemény is geometrikus elrendezésű, a 4 : 11 aránnyal körülbelül — sírásók a megmondhatói! — kicsinyített sírgödör:

4. STRÓFA. ABBA / BAAB / / CDC / DCD

Véleményem szerint a tipografizálás csak felszín (szó szerint, mert kétdimenziósán működik): arra szolgál, hogy többé vagy kevésbé láthatóvá, képszerűvé tegye a szekvenciális sorozat, a vers (versmondás során is létező) struktúráját. A tipografizálás tekintetében a strukturális tagolás az elsődleges a konvencionális vagy nem szerkezet-, de kép-elvű felbontásokkal szemben. (Azzal együtt, hogy megengedem: kivételes esetekben a tipográfia hordozhat nem képi, hanem poétikai értékeket, így az alexandriai eredetű carmina figurata-k esetében, Stéphane Mallarmé Un coup de dés.. .-je esetében stb. Ekkor azonban a tipográfiának strukturális elvvé kell válnia, vagy — szövegtranszformáció esetén — megváltoztatott metrikai, szintaktikai... stb. struktúrához kell rendelődnie.) A petrarcai típusú szonettnek létezik egy hagyományos tipografizálása (egy octava és egy sextett, melyeken belül két-két strófa különül el, ezeken belül pedig a rímekkel határjelölt sorok), de ez a tipografizálás harmonizál is a szonett metrikai szerkezetével. Elvileg — szinte korlát nélkül — másképp is, bizonyos határokon belül tetszőlegesen tipografizálhatom a szonettet: ha eközben a metrikai struktúra érintetlen, a szöveg szonett marad. Számos esetben a megváltoztatott tipográfiához megváltoztatott struktúra rendelődik hozzá (illetve épp fordítva van: a forma változás kényszeríti ki a grafikus megjelenítés változását). Például Jacques Bens Sonnet irrationel-jében a szerkezetet a n =3,1415 irányítja; a számok összeadásakor 14-et kapunk, a szonett-terjedelmet, és a következő szkémát:

164