Életünk, 1990 (28. évfolyam, 1-12. szám)
1990 / 11. szám - Széles Klára: Egy modern hős (Ibsen: Per Gynt)
Mi ez? ...És itt, az agyam nyomása!... (Lerogy) Repülés a Gendin-élen, mése, melyben bak rohan, nászút a szikla-szegélyen — egész napon ittasan: ölyv és héjjá csapott dühösen rám, űzött manó is elég, s a három esztelen lány az éjjel - csúnya mesék! (A magasba bámul) Két barna sas köröz itt fenn, megy a vadlúd délre már és engemet elmerítsen itt térdig a por s a sár! (Talpra szökik) Repülök velük! ...nagyság vár, hősi, nagy élet, Peer Gynt, hős fajta fia!” Mozgása szimbólum is: „Előrelendül, de sziklának rohan az orrával és elterül a földön.” 3. Peer és a manók Peer önellentmondásban él. A mozdulatlan Peer latens adottságai — és tevékenysége közt feszül ez az ellentmondás. S megtestesül <a fel-felmerülő, elfojtott belső harcban. - Abban, amelyik a tétlenül heverő és cselekvésre lendült Peer viselkedési változásának titkos rugója. A harmadik, alig észrevehető, elsietett, elsinkofált középső szakaszban, az elsikkasztani igyekezett választásban. Ez, az eddig erőszakosan elfojtott kulcsmotívum — most hirtelen előtérbe lép, s elementáris erővel objektiválódik: a manójelenetben.- Alom is ez, - miután Peer a sziklánál elterült, italosán, fáradtan. - Gyermekkori meséiből, a norvég népképzelet babonás hittel elfogadott figurái elevenednek meg zaklatott, gazdag fantáziájában. De több is álomnál. Belső vergődése, — tudat alatt nyomott vívódása veszi birtokba lényét, most, hogy struccpolitikus ébersége elszunnyad. Metsző élességgel vigyorog szembe vele az eddig elfelejteni igyekezett, homokba temetett fonáksága. Az, hogy a világa megfordított, szándékos hamis tudattal. Csak álomban, képzelgésben éli ki a bebeszélt „valóság”-ot, s a valódit igyekszik elfelejteni. Vagyis: önámításban él. Ez a manóvilág törvénye: „Ami csúnya: szép, a fehér: fekete” Itt, az öntudatlan kiszolgáltatottságban letagadhatatlan nyereséggel lép elé az eddig elodázott kényszer: döntenie kell, - méghozzá alapvetően: Mennyire ragaszkodik ember voltához? Viselkedése a Dovre-barlangban beidegzett normái szerint alakul. A manókép kicsiben az egész dráma. S mint a drámának, - magja: Peer magatartása. A legvégső pontig belemegy játékként abba, hogy ő manó lesz. De csak a legvégsőkig! Mikor arról van szó, hogy a visszavonulás hídja megszakad, döntés, ez, nem játék, akkor áll meg, s kétségbeesve tiltakozik. Lustán, álomként, szerepként, komolytalanul belebocsátkozott a manóegyezménybe, (mely a hagyományos ördögi paktum 990
