Életünk, 1990 (28. évfolyam, 1-12. szám)

1990 / 11. szám - Márton László: "Nehéz időket éltünk" (hangjáték)

VÁRHIDI Ne is folytasd. Ezek sze­rint megnősültél. KUTAS Ezek szerint. VÁRHIDI És rólam elfeledkeztél? A Várhidi Gyurkát már nem kell ér­tesíteni semmiről? KUTAS Nézd, kérlek, engem sem ér­tesítettek. VÁRHIDI Nézd, kérlek, nem ragasz­kodom hozzá, hogy pont most be­szélgessünk. Úgysem volna elég egyetlen rövid beszélgetés. Eszem­be sem jutott, hogy egyetlen ilyen rövid beszélgétés elég lesz. Arra gondoltam, hogy majd sokszor fo­gunk beszélgetni. Talán évekig is el fog tartani, mármint az, hogy be­szélgetve lesz. KUTAS Nem értem. VÁRHIDI Persze, hogy nem érted. Az ilyesmit elkezdeni könnyű, de befejezni annál nehezebb. Nem ál­lítom, hogy elvileg lehetetlen, de tudtommal még nem fordult elő. KUTAS Miről beszélsz? VÁRHIDI Nem mindegy? Az a lé­nyeg, hogy nem fordult elő, úgy­hogy ne számíts rá. Sipirc haza. Holnap folytatjuk. Ugye holnap is lesz előadás? KUTAS Akkor most elmehetek? VÁRHIDI Várjál csak. Nem tetszel nekem, te Laci gyerek. Te kis Lacó­ka. Valami nő van a dologban. Ezt nem gondoltam volna. Megcsalod a feleségedet. No menjél csak, men­jél. Vagy esetleg nincs is feleséged? KUTAS Szervusz. VÁRHIDI Gyere csak vissza! Mitől szaladsz? Kerget valaki? Megfor­dult a fejemben... KUTAS Tényleg? Megfordult? Ak­kor fordulj fel! VÁRHIDI No de Lacikám! KUTAS Takarodj! VÁRHIDI Te nagyon-de-nagyon iz­gatott vagy. KUTAS Mutasd a parancsot! VÁRHIDI Miféle parancsot, édes fi­acskám? KUTAS Akkor kotródj innét! Pa­rancs nélkül ne kerülj a szemem elé! VÁRHIDI Rosszul fogod föl a dolgo­kat. KUTAS Te már húsz évvel ezelőtt is ilyen voltál. VÁRHIDI Nem tudok egyetérteni a felfogásoddal. Én csak azt akarom kérdezni... KUTAS Nem érdekel. VÁRHIDI Én csak azt akarom kér­dezni... Vagy esetleg mégiscsak elő­vegyem a parancsot? KUTAS Ne vedd elő. VÁRHIDI Azt akarom kérdezni... Ez egy nehéz kérdés. Különben itt a parancs a táskámban. KUTAS Ugyan, kérlek. VÁRHIDI Ez tényleg egy nehéz kér­dés. Látod ezt a lepecsételt boríté­kot? KUTAS Ez volt a kérdés? VÁRHIDI Micsoda humor! Istenem, Pest az Pest. KUTAS Nincs nehéz kérdés, csak seggig érő homlok. VÁRHIDI Én csak azt akartam kér­dezni, hogy... hogy ezt hogyan lehet kibírni. Te például hogy bírod? KUTAS Köszönöm, jól. Mit? VÁRHIDI Ezt az egészet. KUTAS Milyen egészet? VÁRHIDI Hát ami van. Ezt itt kö­rös-körül. Nahát, érted mire gondo­lok, nem? KUTAS Aha. Ez egy olyan beugrató kérdés. VÁRHIDI Hogy mi most így, de hát ez még csak a kezdet, mert majd még ígyebbül is fogunk, hivatalo­san. Aztán velem is fognak, mert ne hidd, hogy én kivétel vagyok, ellen­kezőleg. Szóval, hogy lehet kibírni? 970

Next

/
Oldalképek
Tartalom