Életünk, 1989 (27. évfolyam, 1-12. szám)
1989 / 3. szám - Pályi András: Féltés (próza)
PÁLYI ANDRÁS Féltés Apa elment, az nyilvánvaló. Mikor? Karácsony után? Februárban? Ha emlékezne rá, hogy mikor! Annyi bizonyos, hogy előző este télikabát nélkül jött haza. Azt mondta, leszedték róla a télikabátot. És másnap elment. A fiú most is tisztán látta a jelenetet, akár egy moziképet. Alig pirkad, apa nesz nélkül felkel, kioson a fürdőszobába, felöltözik, fogja az aktatáskáját. Ki a gangra, le a lépcsőn. Önos szürkület, mindenen por ül, szemcsés korom. Micisapkás emberek. És a hetvenes troli. Apa fed a trolira. Ö az egyetlen aktatáskás. Záródik a troli ajtaja. Nagy, lomha jármű, induláskor nehézkesen zökken az úttest hepehupáján, zümmögve elhajt, így történhetett, csakis így. Talán egy lefüggönyzott fekete autó is végiggördült a macskakövön. Dankó 'luxustutajnak hívja ezeket a hivalkodóan titokzatos kocsikat. Nagyszájú srác. Odahaza úgy összeverték, hogy eltört az orrcsontja. Szétlapított orr, gombszemek. A kedvenc időtöltése, hogy villamosozik. Végig a körúton, át a Margit hídon a végállomásig, és vissza. Amíg a kalauz le nem dobja. Lelécelt az öreged? Sötét pofával kérdi. Nő van a dologban, apafej, nyilván egy ilyen kis kicsípett csöves pipi. Neki meg ökölbe szorul az ökle, ütne. De nem. Te állat! Elmorzsolja a szavakat a foga közt. Olajra lépett, apafej, egy jó bőrrel. Egy kis csöves pinával. Egy angyalbögyörővel, egy tűsarkon impolygó seggri- szálóval. A feke'tearcú odahajol hozzá, szinte bele a szójába. Kolbászszaga van. Honnan vette a kolbászt? Nézi a gonosz gombszemét. Mit akarsz? Talán fél is. Mi a francot akarsz tőlem? Mit nyomod ide a lópofádat, te állat?! És közben a fürdőszobai gázbojlerre gondol, azt nagyon szereti. Anya óriási melle, úristen, mint két párna! Rég volt már, de emlékezik rá. A fürdőszobában külön fülke a hatalmas süllyesztett kádnak. Fölül a bojler, tányérján harsogva égtek az apró gázlángok. Behúzták a fülkenyílás függönyét, leoltották a villanyt, csak a gáz vibráló-duruzsoló fénye adott némi világosságot. Félhomály. Egy ideig így fürdette az anyja, kettesben. Aztán vége lett. Mintha egy fő-fő hivatalban kimondták volna, hogy mától az anyák nem meztelenkedhetnek a fiaik előtt. 0 még leskelődött egy ideig, de hamar ráunt. A kukucskálás úgysem pótolja az élményt. Az volt az igazi, amikor odahajtotta anya melle közé a fejét. Ilyesmiről már szó sem lehet. Anya végleg eltitkolja a testét. És ő is a magáét. Minden fürdésnél ragaszkodik a gázhomályhoz, amíg csorog a víz a hatalmas, hideg falú kádba. A keze játszik, felfedező útra indul az altest titokzatos birodalmában. Felizgatja magát, de még nem leli meg a megkönnyebülés módját. Közben fél, hogy anya meglátja. Hallja is a hangját. De anya nem lép be a függöny mögé, csupán átkiabál. Mosakodj! Mosakodj! Zárd el a vizet. Az isten pénze se elég a gázszámlára. A gombszemű röhög, nem bír magával. Nektek még a Jézuska hozza a karácsonyfát?! És láttad is? Beröpült az ablakon? Szárnya volt? Keze, lába? Pöcse?! A Jézuska pöcse, a Jézuska pöcse! Ugye, hogy a Jézuskának is van pöcse? A trolibuszjáratot, amivel apa elment, Sztálin hetvenedik születésnapján indították. Azért kapta épp a hetvenes számot. Mentek apával a körúton, fél kiló kenyeret vettek a sütőipari mintaboltban. A troli a mellékutcából jött, lefékezett, de kissé kicsúszott a korúra. Egy teherauó robogott el előtte keresztben, s leszakította az orráról a borítólemezt. Az emberek rémülten forogtak, mint akik nem hisznek a 231
