Életünk, 1989 (27. évfolyam, 1-12. szám)
1989 / 9-10. szám - Kotányi Attila: Szabó Lajos képíró dialektikája (megszelidíthető-e a dialektika, vagy legalább leszoktatható-e a táncról?) (álinterjú-töredék)
junk a példaválasztásban ezen dolgok mérlegelésénél.) Ha valaki azt hiszi, hogy a kereszt a keresztes- és más háborúk csatamezején csupán dísznek volt ott, mint a filmen, az téved. A pusztán dekorációs elképzelés még a horogkereszt esetében is tévedés. A jelnél nincsen sűrűbb emocionális dimenzió! (Szabó késői filozófiáját ,,emocionalizmus”-nak hívta. 1953 ?) Jel, zászló, címer, standard. * A 20. sz-i filozófia jelelméletével Szabó Zalai Bélán keresztül ismerkedett meg, aki szerinte már a század elején tudomásul vette az akkori amerikai jelelmé- letes Morris kutatásait. (Csak nemrég fordították németre.) Zalait tartotta Szabó a magyar filozófia „törzsfőnökének”. Saját magát is Zalai követői közé sorolta. így foglalta össze Zalait: filozófiában „rendszer helyett rendszerezés” kell. Az idealizmus nagy rendszereinek lejárhatott ugyan az ideje, a rendező impulzus, a „rendszerezés” követelménye azonban fennáll. Ennek a belátásnak élete végéig alávetette magát. Még képírásos életfázisából is fennmaradt egy csomó kis és nagy füzet, telve csak rövidítésekkel jelzett szisztematizáló skálázással, az elágazó összefüggések nyomvonalaival, mind Zalai felfedezésének nyomán: „a közvetlen tapasztalás összefüggésrendszere” (Zalai) az, amit Szabó ugyanolyan kollázs-hottoló teszegetéssel fűzött össze filozófiai képpé, mint ahogyan ezt a képzőművészet (építőművészetet is beleértve) Cézanne óta teszi. Miután itt is, a festő számára is lejárt a camera ob- scura-perspektivitás nagy szisztéma-kép ideje. Szabó eltökélt Cézanne-tisztelő volt. Vajda mint kollázsista indult. A kollázsírozás és a zalais szisztematizálás ugyanaz. (Nietzschéről is felfedezte a Lukács által tévesen agyonkritizált angol—német Kaufmann, hogy a fragmentumok egész, látszólag romantikus összevisszasága: (zalais) szisztematizálás.) Lengyel Balázs írja Weöres Sándorról: „Sajátos szótárában a szavak költőileg mágnesesek: verssé állnak össze, rejtélyes, csak általa létrehozott de- lejezettségük következtében.” (Jelenkor, 1988. jún. 516. old.) Az utolsó négy évtized vadnyugati képzőművészetének megértésében a „kollázs” — mint kulcsszó és koncepció, talán a legtöbbet szerepel. Ott, ahol nem támaszkodik kubista-futurista, Kandinszky-absztrakciós tapasztalatra, ott a kollázs rossz tákolmány. Ez tehát az esetek 97 százalékában. Szerzői azt képzelik, hogy a kollázs esztétikai koherenciája alatta maradhat, vagy szükségképpen alatta marad az egyperspektívás renaissance-kép kompozíciónak. De ennek Cézanne óta minden tapasztalat ellene szól. „A valóság perspektívákban van adva” (Szabó) „ ... rendkívüli erejű képek világgá szervezése ” — írja Tillmann ugyanezt egy filmről, de ez a képre, egyetlen egyre is érvényes. Ezt tette Cézanne. Minden okunk megvan Szabó Lajos életművét egészében — beleértve jel- szövetes képeit is — gyors automatikus kollázsnak tekinteni. Már a rajzok keletkezéstörténete is erre vall: kezdetben, egészen csöppnyi formában, könyvszéli gyors válaszok voltak az olvasottakra. * * 928
