Életünk, 1989 (27. évfolyam, 1-12. szám)
1989 / 9-10. szám - Kotányi Attila: Szabó Lajos képíró dialektikája (megszelidíthető-e a dialektika, vagy legalább leszoktatható-e a táncról?) (álinterjú-töredék)
Ide tartozik: kaleidoszkópos és ennél titkosabb tengelyek és szimmetriák nagy szerepe leolvasható a legjobb rajzos konfigurációkról. (A matematikai természettudományok spekulatív alapjai is mélységesen rejtett szimmetriát kifejező egyenletekben vannak lefektetve.) Késői alkotó éveiben tanulmányozta a mai asztrofizikát is, főleg a galaxistengerek puszta számarányait, meditációs céllal, mint mondá, amit én így értek; a világunk trivializált érthetőségétől való kiszellőződés és eltávolodás céljából. Kommentártól tartózkodott. Kivéve azon megjegyzéseit, amelyekből kiderült, hogy az egész korszak jellegének meghatározását találta meg az asztrofizikában, az asztronautikában és a tudomány-ipar termelési útitervének olyatén megváltoztatásában, amely az asztrofizika-asztronautika távirányító következménye. Ehhez a paradigma-váltáshoz sokminden tartozott12 forrongóan újjárendeződő összképében. Saját összefoglalása: a centripetális mozgás korában élünk, — o szélső teoretikus kérdések és a szélső praktikus problémák egymáshoz közelítenek. (Ezt a megfigyelését is példának tekintem az elrokonító dialektikához.) A trendet egy jelszóval szokta összefoglalni: „Asztropolitikai egzisztencia!” (1960) * Szabó késői periódusában jelelméleti áttekintését új szintre emelte: a zsidó kabbalát tanulmányozta újra Scholem műveiből. Már idéztem Kandinszkyt: a jelszerű a leggazdagabb kifejezés. (A közlekedési jeltábláknak ugyan kifejezésben szegényeknek, lesikáltaknak kell lenniük, mégsem ajánlatos átnézni rajtuk). Baal-Shem-nél (18. sz.) a chassidizmust megalapító misztikusnál részletezve található ez a gazdagság: „ ... A szavak betűkből állnak. Minden egyes betűben benne van Isten, ember, világ”. Itt a nyelv mindenen áthatósága, a világteremtő öntudat hullámhosszán rezgő volta közvetlenül evidenciálódik. * Az idézett kabbalizmus és a régi zsidó nyelvfelfogás, amely Szabó Lajosban él, olyan erővel választja el őt, az ő nyelvfelfogását még a század nyelvfilozófusaitól is, — biztos kivétel itt Rosenzweig — hogy én pár éve azzal a gyanúperrel élek: mi, hallgatói őt két évtizeden át messziről se kapiskáltuk. („Érteni” egy filozófiai gondolkodót egyébként is gyanús dolog, hacsak nem szcientif izmus). Még valószínűbb, hogy Szabó a betű—jel kabbalizmusában önmaga kal- ligráfusságának új megértésére talált. * ,,Megérthetők-e a rajzok Lajos többi dolga nélkül, illetve mennyiben segítenek hozzá a rajzok többi dolgának megértéséhez? Mi mást mond a rajzokkal, mint a többi dolgával, vagy ugyanazt mondja, csak más nyelven és tökéletesebben?” Sz. L. kezdettől fogva a költeménnyel vérrokon filozófiát művelt, mint ez 929
