Életünk, 1989 (27. évfolyam, 1-12. szám)
1989 / 1-2. szám - Jánosy István: Sylvester János (dráma)
VIOLA Engem nem említett? SYLVESTER De igen. Dicsérte énekedet. Miután a verseimről beszélt, egyenesen arra szólított fel: kérjek tőle, amit akarok. VIOLA És te mit kértél? SYLVESTER Azt, hogy iktasson be en- gemet Gógánfalva birtokába. VIOLA (megrettenve) Szent Isten! Miért nem kértél másik birtokot? Mit szól hozzá majd Nádasdy uram? SYLVESTER Én azt a birtokot megszolgáltam fáradozásaimmal fölösen is. Igazságom van hozzá. VIOLA Ezt te gondolod így és talán nem is méltánytalanul. De vajon Nádasdy uiam is ugyanezt gondolja-e? Nem fog megneheztelni, hogy te a királytól kérted az ő háta mögött? Hiszen az még mindig az ő birtoka. Csak használatba adta át neked. SYLVESTER (elvakultan) Lehet, hogy ez betű szerint így van, nekem mégis igazságom vagyon. Hol kaptam meg ón Ná- dasdytól annak a javadalomnak csak a törmelékét, amit Erazmus kapott, vagy Luther? Luther egy egész kolostort kapott a hozzá tartozó birtokkal együtt. És hol kaptam meg azt a 'tiszteletet, amit a fejedelmek még akkor is megadnak Luthernak, ha az akár ördögnek, zsi- ványnak korholja őket? VIOLA De te nem vagy hitújító. SYLVESTER De épp olyan tudós vagyok. És ha Ferdinand király úgy tisztel és szeret, ahogy azt kimutatta, akkor tiszteljen engem Nádasdy is. És főleg a tiszttartója is! Majd megmutatom neki, ki vagyok én! VIOLA Szerencsétlen! Még most sem látod, hogy nem Baselban élünk, nem Krakkóban és nem Wittenbergben, de Gógánf alván. SYLVESTER Azt azért mégsem tűröm, hogy rühes szolgák táncoltassanak engem Nádasdy tiszttartója fölbúj fására! Ha már ősi jussomból kiborítottak odahaza, ezért akarok végre egy saját birtokot, ahol csak én parancsolok! VIOLA A türelmetlenség beszél belőled. A Jóisten távoztassa el e csapást a fejünk fölül. SÁRVÁROTT — 1550 TISZTTARTÓ A csornai konvent a király Őfelsége parancsára ez évi október 14-én beiktatta Sylvestert Gógánfalva tulajdonába. NÁDASDY (éktelenül fölfortyanva) Micsoda? Beiktatta? Mi jogon? Gógánfalva az én birtokom! TISZTTARTÓ Mégis Sylvester uram a királytól kérte. Kérelmét azzal indokolta, hogy a földet tíz évi munkájával szerezte, s így méltónak érzi, hogy e birtok az ő tulajdona legyen. NÁDASDY Hallatlan! Ilyen inzultus engem még nem ért! A királlyal adomá- nyoztatja magának az én birtokomat! TISZTTARTÓ Bizony ez cifra história. Méltó a magister ármányos, ördögi leikéhez. NÁDASDY És la magister most hol időz? Gógánfalván ? TISZTTARTÓ Ott. Családjával együtt. NÁDASDY Parancsom ez. Ottani jobbágyaim megfogják a magistert és a kurva feleségét és kiverik őket az én határaimon túlra. A kacatj'ait meg kiszórják az országútira. És ha bárhová a földemre beteszi a lábát, bottal verjék ki! TISZTTARTÓ És ha a király a csornai konvent útján számon veszi? NÁDASDY Jelentsék nekik, hogy jószágomat csak használatul adtam a magis- temek és ő megfeledkezett urának e jótéteményéről. A hálátlan! KANIZSAI ORSOLYA (eddig csöndesen hallgatta a párbeszédet, most közbeszól): Kedves uram, legyen már egy kissé csöndesebb. NÁDASDY Csöndesebb? ORSOLYA Higgadtabb. Ne eméssze magát szükségtelenül. NÁDASDY Amikor a birtokomat orozza? ORSOLYA Qrszágnyi jószágnak >az ura. Mi ehhez képest egy kis falu? NÁDASDY Micsoda? Engedjem át neki? ORSOLYA Ahogy gondolja, drága uram. De előbb hányja-vesse meg az ügyet magával Sylvesterrel. Tudakolja meg az okát, mi késztette e meggondolatlan lépésre és jussanak békés akkordára. NÁDASDY Alázkodjak meg egy jött- ment senki előtt? Ha ezt megtennem, 40
