Életünk, 1989 (27. évfolyam, 1-12. szám)

1989 / 1-2. szám - Jánosy István: Sylvester János (dráma)

bármelyik szolgám szabadon lázadna el­lenem ! ORSOLYA Sylvester uram -nem egyszerű szolga. NÁDASDY Hát mi? ORSOLYA Tudós fő, amilyen nincs még egy az országban. Ha ő nem itt élne, ha­nem Baselben, Wittenbergben ... NÁDASDY Édes-kedves asszonykám, nem ért ehhez Nagyságod. Gyermeteg lelkét lám elbűvölte azzal az ördöngős muzsikával... ORSOLYA Bizony még ma is csodálom. Gondolja meg jól Nagyságod. A BÉCSI BURGBAN KANCELLÁR Most érkezett Felséged híve, Sylvester János memoranduma, akit Felséged beiktatni rendelt a gógán- falvai birtokba. Azt panaszolja, hogy 1550 év októberében a gógánfalvai és horpácsi jobbágyok a tiszttartó vezeté­sével rátörtek tíz évi munkájával szer­zett birtokára és őt magát hitvesével és gyermekeivel együtt erőszakkal elűzték onnan. FERDINÁND Micsoda rendetlenség me­gint! Törvénytelenség az egész ország­ban! KANCELLÁR Aligha tehették Nádasdy uram tudta és akarata nélkül. FERDINÁND Tessék elrendelni az ügy kivizsgálását! KANCELLÁR Nádasdy uram aligha ve­szi jónéven. FERDINÁND Elegem van Nádasdy erő­szakoskodásaiból! A miinap is Istvánffy Pál királyi tanácsos fiát emberei által a Dunába fojitatta. Én miég ezt is lenyel­tem, mert rá vagyok utalva. Mert ő még hajlandó tenni valamit a török ellen. KANCELLÁR A birtok tulajdona vita­tott. Sylvester azt erősgéti, hogy tíz év szolgálatával szerezte, Nádiasdy uram tiszttartója viszont azt állítja, hogy ura nem örökbe, hanem csak haszonbérbe adta Sylvesternek. FERDINÁND Akár így, akár úgy .. . Sylvester tett már annyi szolgálatot Ná- dasdynak és a magyaroknak, hogy azt a nyomorult kis földec&két kiérdemelte. Ne utasítsuk el. GÓGÁNFALVÁN VIOLA Azt hiszem, nagyon helytelenül tettük, hogy ide visszajöttünk. SYLVESTER Már te is ezzel ölsz? Mi kárunk lehetne? VIOLA Ránk csapnak és újra kiűznek. SYLVESTER (fölkacag) Böszme gyer­mek! Hát ettől félsz? itt a kezemben a király nagy levele (meglobogtatja). VIOLA Előbb is a király levelével jöt­tünk, mégis kiűztek. SYLVESTER De ennek érvénye még erősebb. VIOLA Nádiasdy uram is úgy gondolja? És hátha neki lesz igaza? SYLVESTER Akkor még egyszer a ki­rály elé járulok és a király akikor is ne­kem ád igazat. Mert a király szeret és becsüli műveimet. VIOLA Művek? Könyvek? Mit számíta­nak! Én rosszat sejtek. Az éjjel rosszat álmodtam. Karnevál volt, s én táncoltam egy furcsa, feketéköpenyes emberrel. Olyan erős nézése volt és összenőtt szemöldöke, hogy megszédültem. Akkor hirtelen tűzbe lobbant a szoknyám, fu­tottam, futottam-, annál jobban égett. Végül elestem és megégtem. (Kintről morajlás. Egyre fokozódik, mintha tömeg közeledne). VIOLA Jönnek már! Jönnek! Jézus Is­ten! SYLVESTER Majd én ... (Kimegy, a tö­meg már egész közel, a tiszttartó vezeti. Rátámadnak Sylvesterre. Ez lobogtatja a királyi beiktatási parancsot, de a tömeg­ből valaki röhögve kirántja a kezéből és összetépi. Lefogják őket: egy csoport Sylvestert, másik csoport az asszonyt és a gyerekeket). TISZTTARTÓ Hordjátok ki a házból, amilyük csak van! (Iratcsomókat hoznak ki). EGY HANG Tépjétek össze! Ördögi mes­terkedés van írva rájuk. MÁSIK HANG Az angyalát! Boroshor­dók a pincében. Üssük csapra! (Néhányon berohannak a pincébe, hoz­zák a bort, nekibuzdulnak). EGY FÉRFI (nekimegy Sylvesternek) Hát te fajankó! Te még -itt téblábolódol? No most megugrasztunk! (kergetik). 41

Next

/
Oldalképek
Tartalom