Életünk, 1989 (27. évfolyam, 1-12. szám)
1989 / 9-10. szám - Szabó Lajos levelezéséből
írod szeretnél jót hallani rólam: jót írhatok! Ha vannak is bőven panaszaim. Mindenkori maradék egészségemet és energia-tartalékomat újra és újra egyensúlyba kell hoznom mind-nagyobb, mind-gazdagabb élettervemmel — csodálatosan izgalmas játék. Izgalom vagy fokozódik vagy nincs. Van. Halmazelmélet-kritikai tanulmányomat ki akarom adni — franciául. Megvan a francia fordítása, de ha pénzhez jutok még ellenőriztetnem kell. Gazdagon megerősödtem abban, hogy az egy festői alapvető tanulmány. Egy-két képem is lesz benne. Most már aktuálissá érett. Nem tudod: Endre9 megkapta a Heisenberg-tanulmányt? Ha megkapta, kérdd majd tőle kölcsön. Ne ijedj meg tőle ha először azt hiszed majd, hogy nem érted. Biztosan érteni fogod. Nyílt titok, hogy szakmabeliek legnagyobb része nem érti. Ha negyed részét érteni fogod: többet fogsz érteni mint a szakmabeliek nagyobb része. Az pedig fontosabb lesz. Endre véleményére nagyon kíváncsi vagyok. S ha elolvastad, szeretnék hallani-olvasni tőled a vele való kalandjaidról. Festői tanulmány. Olvastam egy kis tanulmányát a legkisebb részecskékről: milyenek azok, ha nem olyanok, mint ahogy eddig gondoltuk-képzeltük? Hogy néznek ki? — Azt írja: „Nem néznek ki!” De ezt úgy beállítva, hogy ebből a feleletből az agnoszticizmus utolsó jottája is ki van irtva! Gondolom érdekelni fog. Neked ez nem lesz ismeretlen motívum. Keveset olvasok s ezért a sajtón s kriminälromanokon kívül csak ilyen koncentrált táplálékon élek. Karolával s a gyerekekkel együtt sokszor üdvözlünk Ágival: Lajos” (Szabó Lajos levele Bíró Endréhez; Brüsszel, 1959. március 7.) „Kedves Endre! Már nagyon rég volt, hogy kedves és nagyon fontos leveledet megkaptam és már fogalmaztam is magamban a választ. — Ami közbejött, arról részben informálva vagy. Ha a betegségen nem is vagyok „túl”, de már jóideje munkaképes vagyok. A kiállítás izgalmai is elültek. Tegnapelőtt Veszelszky zökkentett ki a levélnemírásból. Nem válaszoltam rendkívül fontos leveledre és más levelekre sem, bár szerettem volna. Stefka kedves üdvözlő levelére se válaszoltam. Betegség, kiállítás, gondok és Ági is beteg volt, betegen csinálta végig a kiállítás strapáját és azt is, ami utána következett szaladgálásban és gondban. De minden jól megy, végre ő is orvoshoz jutott és ő is kikúrálhatja magát. Jókedve, aktivitása újra a régi... Amit mindjárt írni akartam a „Genealogie der Moral” leveledre. Ahogyan kerested a súlyokat, amelyekkel lemérhetnéd jelentőségét, az rengeteget mondott nekem. Egyáltalán nem tudom, ez-e a két legfontosabb könyve; de gondoltam, ezekkel a legjobb elkezdeni. Azt hiszem, marxi nyomokon bandukolok, ha azt írom, hogy a hétszer szigorú monoteizmust olvasom ki gonoszkodó szeretettel a Genealogie-ból, Ecce homo-ból és így tovább. A dialektika trinitarisztikus fortissimója hajszolta ki ezt belőlem. Enélkül az egész modern, végtelenül fontos heideggeres, jasperses, szilasis, grassis, rilkés, budenbrookos, freud-jung-szondis mély-interpretáció szétfolyik egy ultra-impresszionisztikus, tasisztikus lyrai jajongásba — mikor 949
