Életünk, 1989 (27. évfolyam, 1-12. szám)
1989 / 9-10. szám - Szabó Lajos levelezéséből
más is lehetséges! Képzőművészetben, technikában, Heisenbergéknél. Van valami áttekintésed Heisenberg megjelent tanulmányairól? Tudsz egy-két tanulmányt, ami Heisenberg friss eredményeiről vagy problémáiról értekezik? Mit szólsz ahhoz a vakmerő gyanúmhoz, hogy a legelső szakemberek is óvakodnak a forró parázshoz nyúlni? A kisujj am azt súgja, hogy nemzetközileg grasszál az „elfajzott tudomány” slang-je, csak nem merik kimondani. Vagy talán igen, csak én nem tudom? Információm szerint Pauli is Heisenberg ellen foglalt állást halála előtt. Az 1925-ből, ha jól tudom, származó Pauli-féle törvény az egyenlőtlenségi állapotról. Mit szólsz tulajdonképpen hozzá? Ügy lyrailag? Nem tudom, írtam-e, hogy a „Jenseits von Gut und Böse”-t és a többit már évek óta nem láttam és így semmiféle részletfogalmazásra nem tudok reagálni. Olvastam egyet-mást vírusokról illetve „alapanyagukat” kitevő vegyüle- tekről. S azt az okos gondolatot is olvastam, amelyik a modern fizika eredményeivel merészeli párhuzamba hozni az itt csírában jelentkező eredményeket. Ha egy kicsit levegőhöz jutsz, írj erről is nekem. Ad F. N.10 Mennyi divaton ment keresztül! S az olaj nem válik úgy el a víztől. A legfelhígítottabb formában csak nagyon ritkán lehet a mai atmoszférában „használni”. Alig-alig lehet visszaélni vele. Félnek megemlíteni. Nem tudnak mit kezdeni vele. Se méltányolni, se szidalmazni nem merik. Szerettei üdvözöl: Lajos” TÁBOR BÉLA (Tábor Béla levele Szabó Lajoshoz, Budapest, 1963. október 22.) „Kedves Lajos, a nyelv — és minden formaképzés — osztási művelet: ebben tudom kiindulópontként összefoglalni halmazelméleti munkáidnak, nyelvmatézisednek és az én hic-et-nunc levélírási problémámnak közös lényegét. Ez utóbbi bekapcsolása ebbe a kiindulópont-közösségbe (ami több, mint szempontközösség), mindjárt megsúgja a teoretikus folytatást is: az osztandó én vagyok. „Teoretikusan” ez a Brahman és Atman azonosságát jelenti, „praktikusan” pedig — nos igen, praktikusan szintén a Brahman és Atman azonosságát, azzal a perspektíva-eltolódással, hogy mindkettőnél a szimbólumtörténeti (nyelv- és vallástörténeti) genézisben nyújtott értelmezésre kell gondolni: Brahmannál az áldozatot hordozó szóra, Atmannál pedig lélegzetre, vagyis szuszra. Bírom-e lélegzettel és áldozatot hordozó szóval azt a feladatot, hogy az osztandó én vagyok? Tudom-e osztani (nem pedig törni, szétmorzsolni) ezt az osztandó ént, úgy ahogy ez a jelenlegi „sorsfázisomban” jelentkezik, és úgy, hogy az osztási vonalak rajza (néhány szép Szabó Lajos rajzzal asszociálódik most bennem ez a hasonlat) — tehát hogy az osztási vonalak rajza, az osztási erezet azt közvetítse belőlem hozzád, aki most vagyok? Mindjárt a megszólításnál például: a „kedves Lajos” nem igazi osztóvonal — nem hasítja ki a bennem valójában élő megszólítást abból az osztatlan masz- szából, aki e levélírás pillanatában „osztandó én” vagyok. Nem, nem itt struk- túrálódik ez az osztandó „én vagyok”, hanem valami sokkal magasabb hőfokot 950
