Életünk, 1989 (27. évfolyam, 1-12. szám)
1989 / 9-10. szám - Mándy Stefánia: Mértéktan és szivárványtanítás (Az esztétikum Szabó Lajos prizmatikájában) (tanulmány)
Ez a reláció, Szabó egy másik kifejezésével élve: „a létezők részesedése az egyben.” S ez minden létezőre vonatkoztatva, az önmegvalósítás törekvését jelenti, az egyetlen pont kutatásának feladatát. „Isten az embert saját képmására teremtette, vagyis nem Isten antromorph, hanem az ember teomorph.”* Ez a teomorf ember pedig megismerésre teremtetett. Már tudjuk, hogy Szabó Lajos, aki maximálisan a jelenben élt, a szellem emberétől (s így önmagától is) egyetlen alapvető emberi életmozdulatot követelt meg: a kutatásét. „A kutatás: humanizmus, radikalizmus és szabadság! Ebben a végső távlatban esnek egybe olyan valódi személyes ellentétek, mint Marx és Dosztojevszkij.”** Idetartozik még egy korábbi fontos megállapítás. „A kutatás: részlet-kutatás. És megvannak a kutatásnak a maga súlyos előfeltételei: akár az isteni személyiség felé fordul, akár az anyag szerkezetének törvényszerűségeit kutatja. A kutatás: részletezés. A kutatás a valóságnak azok felé a ködfoltjai felé fordul, amelyeknek részletező-elemző közelebbrehozásától egész életünk megvilágosodását és pozitív átalakulását várja.”*** Dosztojevszkij éppen így kerül itt a kutatás fókuszába. „Dosztojevszkij hősei áttörték a polgári életforma kereteit: ezért egészségesek és ezért betegek. Ebben az értékelő sorrendben rejlik Dosztojevszkij világának egész kísérteties realizmusa.”**** És ezen a ponton — folytatódik a paradox elmefuttatás — a Dosztojevsz- kij-kérdés országútja már beletorkollik az Ady-probléma országútjába. A kettő most már egy út: a polgári életforma világválságának útja. Amiképpen a Dosztojevszkij-alakok kitörtek a polgári életregény kereteiből, úgy tör ki „Ady és nyelve a kiegyezéses Magyarország nyelvéből és világából egy új nyelvbe és egy új világ víziójába”. Az Ady-életműben kifejeződő egzisztenciláis erő, a nagy kételkedők meg- rendítően egyértelművé érlelődő hite az, ami Szabó Lajost elsősorban megragadja. Az Ady teremtette költői nyelvben, e 20. századunkat megújító magyar nyelvben látja Ady sorsdöntő jelentőségét. „Amit Guardini Dosztojevszkij hőseiről és történeteiről mondott, elmondhatjuk Ady nyelvéről is: e költészetnek Krisztus-transzparenciája van.” Romano Guardini***** a maga konkrét élményén át érzékelteti Miskin herceg „Krisztus-transzparenciáját”. Sokáig rejtélyt jelentett számára a János-evan- gélium, éspedig elsősorban annak párbeszédei: ahogyan Krisztust kérdezik és ahogy válaszol a kérdésekre. Csak A félkegyelmű olvasásakor döbbent rá a János-evangéliumbeli Krisztus-alak jelentésére. A szituáció sajátos struktúrája, a sík, ahol az események történnek, majd pedig a közvetítő síkok rangsorolása, amelyek fokozatosan a mélybe vezetnek, másrészt egymáshoz oly közeli síkon álló két ember találkozása, akik megértik egymás szavát — vagy a kívülállók értetlensége — mindez Miskin alakjában világosodik meg számára. A botránkozás szüntelen jelenléte az által, aki nem is akar középpontban lenni és mégis mindig középpontba kerül. És a „Mitleid” („együttszenvedés”) alapmozzanata, valamint Nasztaszja Filippovna szava: „Ég veled, herceg, életemben először láttam egy embert”. S végül Rogozsin váratlan kérdése Miskin* Szabó Lajos: A hit logikája. (Teocentrikus logika) Budapest 1937. 11—12. 1. ** Szabó Lajos: Irodalom és rémület. (Válasz Kenyeres Imrének) = Diárlum, Bp. 1946. január-március, 28—35. 1. •*• Uo. uo. ***** Romano Guardini: Der Mensch und der Glaube (Versuch über die religiöse Existenz in Dostojewskijs grossen Romanen) VI., Leipzig 1932, Jakob Hegner. 897
