Életünk, 1989 (27. évfolyam, 1-12. szám)
1989 / 9-10. szám - Kunszt György: Szabó Lajos szemináriumai (esszé)
Ez a megjegyzése és bizonyos egzisztenciális problémáim logikai spekulációkat váltottak ki belőlem a közösségelmélet témakörében. Némiképp formalizált nyelven kísérletet tettem annak igazolására, hogy végső logikai szigorral mérve csak egyetlen egy emberi közösség létezhet. Ezt az újabb kísérleti megfogalmazást nagy érdeklődéssel és rokonszenvvel hallgatta, de az volt a véleménye, hogy kevésbé absztrakt, a tudományos közéletben felmerülő mindennapos tudományelméleti viták hangulatába jobban beleülő megfogalmazásokra van szükség. Tartalmi szempontból fontosnak ítélte, hogy ezekben a klasz- szikus német filozófiáig visszamenve foglalkozzam a halmazfogalom előtörténetével. Ilyen előzmények után 1950 szeptemberében írtam meg véglegesnek szánt változatomat, amelynek a következő címet adtam: A „dolog” és a „fogalom” kultusza a matematika filozófiájában (Egy adat a vallás és a matematika kapcsolatának tisztázásához). Ebben a halmazelmélet filozófiai problémáit a dolog kanti, a fogalom hegeli és az ÉN fichtei koncepciójának kontextusában igyekeztem tárgyalni, utalva a tudományfilozófia egy-két aktuális fejleményére. Az írás lételméleti spekulációkkal zárult, amelyekben támaszkodtam a második megfogalmazási kísérlet közösségelrnéletének logikai vizsgálataira. A készülő írásból még munka közben felolvastam részleteket Szabó Lajosnak, s ezek nagyon tetszettek neki; a kész munka egészétől azonban elhatárolta magát. Én részletes kritikát kértem, ebbe azonban nem ment bele, mert attól tartott, hogy a diskurzusunk görcsbe merevül, s ezért számára kötelező, hogy visszaadja belső szabadságomat. Ezt én nem így éreztem, de tudomásul kellett vennem az álláspontját. Ettől kezdve ritkábban (kb. 3 hetenként) találkoztunk, s átváltottunk más témákra. A nyelvmatézis-koncepció további vitatását azonban szükségesnek tartotta körünk más tagjaival: diskurzusok sorozatát proponálta Bíró Endrének és Surányi Jánosnak (Bíró később a biokémia, Surányi pedig a matematika professzora lett az Eötvös Loránd Tudományegyetemen). Ezekről a diskurzusokról Bíró Endre és Surányi János jegyzeteket készített, amelyeket Bíró Endre később legépeltetett, majd bevezetéssel és a következő címmel látta el: Beszélgetéstöredék nyelv és matematika viszonyáról Szabó Lajossal. Eszerint ezek a diskurzusok A dolog és fogalom kultusza. .. című tanulmányomból indultak ki, s erről Bíró Endre a Töredék bevezetésében azt a megjegyzést tette, hogy „Szabó Lajos ezt az írást nem akceptálta maradéktalanul, de mivel az itt leírt vita résztvevői számára világosnak tűnt, elfogadta kiindulási alapul.” A Töredékből érzékelhető, hogy e diskurzusokban miként fogalmazódott újra Szabó Lajos halmazelméletkritikája és nyelvmatézis-koncepciója, s hogy alapvetőeh rokonszenvező reagálásuk meüett milyen kételyeknek és ellenvetéseknek adott hangot Bíró Endre és Surányi János. A diskurzusok egyik késői szakaszában Bíró Endre úgy próbálta összefoglalni a vitákat, hogy Szabó Lajos álláspontja szerint — a matematika: matematika és nyelv egysége, — a nyelv: nyelv és gondolkodás egysége, — a gondolkodás: gondolkodás és érzékelés egysége, — az érzékelés: érzékelés és tudat egysége, — a tudat: lét és tudat egysége, — a lét: lét és lét egysége. 882
