Életünk, 1989 (27. évfolyam, 1-12. szám)
1989 / 9-10. szám - Kunszt György: Szabó Lajos szemináriumai (esszé)
tál ás — mondotta. Ez a sor növekszik, vagy csökken, kutató szándékom erősödésének, vagy degenerálóddsának függvényében. A legnagyobb sor függvénye szubjektivitásomnak, személyemnek; elvben és egzisztenciálisan a befejezett végtelenre, Istenre kell visszavezetni! Konkrét emberi síkon és konkrét emberi akcióban csak arra tudom viszavezetni, amit Isten kinyilatkoztatásából, képéből magamra hatni hagytam. Nietzsche-análíziseinkből tudjuk, — mondta — hogy a gőg fokozhatatlan, az alázat formateremtő ereje viszont határtalan; csak szigorúnak kell lenni önmagamhoz, egyre nagyobb mértéket kell tudnom alkalmazni önmagámra, és megnyílik az alázat regressus in infinitumig fokozható sora. Rilke mondta: „der Tiefbesigte von immer grösserem zu sein” — legyünk egyre nagyobbnak teljes legyőzöttjei. Létünk alapfeladata a szakrális hasadásának és ellentmondó részeinek megismerése. A szakrális hasadása sor- bafejlő folyamat, amelynek iránya a profánig és mégprofánabbig visz. Az ezzel ellentétes irány: vissza a profántól a szakrálisig. A szakrális hasadásának és ellentmondó részeinek megismerése két gátlásba ütközik: 1) a hasadás elismerésébe és 2) az ellentmondó részek ellentmondó voltának felismerésén keresztül a hasadás visszakeresésével szembeni ellenállásba. A nyelvvel, matézissel, nyelvmatézissel szembeni ellenállás ennek a profán és szakrális, metakoz- mikus körforgásnak egyik magától értetődő részlete. Belső törekvésünk, hogy mindent a legnagyobb élményre, a domináns élményre, a centrumra, az egyet- len misztériumra, a legnagyobb mértékre vonatkoztassunk: ez az élő, pozitív alakítás természetes gesztusa. Ezt a centrumot Anselmus a „Gondolható Leg- nagyobb”-bal jelöli. A Biblia: szakrális matézis. TÖRTÉNELEMFELFOGÁS ÉS MOZGALOMELMÉLET A pszichológiai, a közgazdaságtani és az azt követő előadás- és vitasorozatoktól eltérően az 1947. szeptember és november között lefolyt matematikai szeminárium azzal zárult, hogy Szabó Lajos felvázolta egy matematikai-logikai tanulmány vázlatát, s jelezte, hogy meggyőződése szerint a továbbiak érdekében körünknek mindenek előtt ezt a tanulmányt kell kidolgoznia. A munka azonnali megkezdését azonban nem ösztönözte, hanem újabb problémaköröket exponált és vitatott. Ez az újabb szakasz intenzíven 1948 februárjáig tartott, majd súlyos külső-belső körülmények miatt néhány kiegészítő diskurzus után 1948 novemberében lezárult. Az 1947 és 1948 novembere között készült feljegyzések a szemináriumi dokumentumok legterjedelmesebb részét, mintegy az 1/3-át adják, s egyben a legsokrétűbbek tematikailag. A jelen tanulmányban csupán arra nyílik mód, hogy felidézzük e zárószakasz néhány uralkodó gondolatkörét, melyek közös nevezője a legszélesebb és legradikálisabb értelemben vett történelmi-mozgalmi aktivitás problematikája volt. Elemzéseinek indító súlypontjává a történelemtudomány aktuális helyzetét tette. Marx, Spengler és a schellingi mítosztörténeti koncepció kritikai méltatása után abba a tézisbe koncentrálta az álláspontját, hogy a történelmi események törvényszerűségének titka nem fejthető meg a szélső területeket (pl. Napóleon csatáinak és Cézanne képeinek sorozatát egyaránt) átfogó, egységes metodika nélkül, ennek pedig alapvető feltétele az egységes világfelfogás reálisan végiggondolt követelménye. Ebner gondolkodásától sugallt módon figyelembe kell venni az eredendően egységes világfelfogás létrejövésével, illetve 877
