Életünk, 1989 (27. évfolyam, 1-12. szám)
1989 / 9-10. szám - Kunszt György: Szabó Lajos szemináriumai (esszé)
fennmaradásával szemben ható rendkívüli erőket, de látni kell, hogy ezzel a világfelfogással mégis van kapcsolatunk, mint egy emberileg lehetséges Logo sz- tudat tál, krisztológiai értelmezésben vett isteni öntudattal. Az alapkövetelmény teljesíthetőségének rendkívüli labilitását szem előtt tarva mondhatjuk nyugodtan, hogy összhipotézisre van szükségünk a történelmi eseményekkel kapcsolatban; különben nincs mód arra, hogy a felmerülő tényeket közös gyökerükig, forrásukig és torkolatukig kövessük. Ezt követően áttért az ipari axiomatika hierarchiájában tárgyalt szintek mindig felülről lefelé táplált voltának gondolatára, s kifejtette, hogy ezzel átvezetési kísérletet kívánt tenni a vázolt követelmények és az aktuális történet- írás között. A jelenkor kritikájával foglalkozva azt a kijelentést tette, hogy abban egyedül annak a felismerése igazít el, hogy történelmi távlatokban nézve ma is a kereszténység belső fejlődése és belső küzdelmei határozzák meg a világ gazdaságának, politikájának stb. helyzetét. A kereszténység pozíciójának megítéléséhez szükséges annak a belátása, hogy az előítéletekhez és a króni- kázáshoz való ragaszkodással szemben történelmi szimbiózisra van szükség. Ennek aktualitása reprezentatív módon megnyilvánult abban, hogy korunk művészete a primitívek felé fordult. A primitívek ősmonoteizmusa, androgeneitáskultusza és religiózus pánszexualitása jelentik az elodázhatatlan történelmi szimbiózis döntő osztópontjait. További alapvető tézis, hogy míg a kereszténység erőszakos terjesztése megfosztja a népeket természetes mítoszaiktól, a nem-nyugati népek hite, szentírásai, hagyományai, mítoszai mégis csak a krisztianizmuson keresztül menthetők meg, csak ha krisztiánus alapállásból táplálkozunk belőlük és asszimiláljuk őket. Ennek egyik döntő oka, hogy a Biblia az egyetlen szentírás, amelyben jelen van, sőt centrális kategória a „népek” realitása; a Bibliában realitás a népek külön-volta, s realitás a közösségük. Mozgalomelméleti fejtegetéseiben Szabó Lajos a történelmi masszívummal szemben a hatalmi centrumok és a személyi főerek döntő szerepét hangsúlyozta. A hatalom fő súlypontjaihoz való viszonyunkkal határozzuk meg magunkat, s ebben a vonatkozásban nem szabad lemondani a maximum szóbahozásáról. A legfájdalmasabb kérdéseket kell exponálni! Más részről: akkor figyelünk a történelemre, ha a személyi főerekre figyelünk. Komolyan kell venni, hogy három ember beszélgetésétől változik meg a történelem. Tudunk-e történelmileg aktívak lenni? Ez annyit jelent: tudunk-e egymáshoz szólni, beszélni? Mozgalomelméletileg kiemelkedő feladat a helyzetelemzés. A világhelyzetelemzés szükséges szerkezetével sokat foglalkozott. Szerinte a teljesértékű világhelyzetelemzés programjába fel kell venni a következőket: 1. Kísérlet a világnézetek elemzésére 2. Az adott világhelyzet elemzése 3. A történelmileg adott célkitűzések inventárja és elemzése 4. Az adott ellenállások és akadályok inventárja és elemzése. A világhelyzetelemzés elengedhetetlen feladatának tartotta, hogy a történelmi szituációt mind hosszmetszetében, mind keresztmetszetében megrajzoljuk. A hosszmetszet gerince konkrétan a krisztianizmus történelmi végigkövetése. A krisztianizmus szellem-primátusának értelmében, ha szellemi és nemszellemi kérdésekről van szó, akkor mindig a szelleminek és ezek között is a mennél spekulatívabbnak van nagyobb jelentősége és gyakorlatibb ereje! Ha 878
