Életünk, 1989 (27. évfolyam, 1-12. szám)
1989 / 9-10. szám - Tábor Béla: Szabó Lajosról (esszé)
néha úgy mondta: a leggazdagabb skálára, ritmusra vagy kontinuumra —, ez a gödeli követelmény Szabó Lajos számára egyértelmű volt az evangéliumi követelménnyel: „keressétek először a mennyek országát!” A mennyek országának keresése visszakeresés: hátrálás a végtelenbe. Filozófiai szaknyelven „regressus in infinitum”-nak mondják, és súlyos logikai betegségként diagnosztizálják, itt azonban a mennyek országa keresésének egyszerű leírása. Ez a visszakeresés kettős értelmű. Egyrészt abból a véges létezésből kiindulva, amelybe belevetve találom magam, vissza kell keresnem azt az eredeti végtelent, amelynek hasadási terméke ez a véges lét; mert nem végesek halmozásával jutok el a végtelenhez, ami a mennyek országa (ezt Bábel tornyának építői kísérelték meg abban a bibliai elbeszélésben, amely legrejtettebb rétegében a művészet eredetéről szól); nem végesek halmozásával, hanem véges létrétegek lebontásával. „Véges létrétegek lebontása”: ez a lelki szegény jellemzője. És csak ő jut át a mennyek országába könnyebben, mint a teve vagy a hajókötél a tű fokán. Másrészt attól az énemtől, aki a keresés és nemkeresés határmezsgyéjén a keresést elkezdte, szüntelenül távolodnom kell, hogy közeledjek afelé, aki meg is találhatja a mennyek országát. Mert a mennyek országának keresése nem objektív megismerés, hanem olyan, amelynek meg- ismerőjét megismerője teremti meg, újra meg újra, önmagán belül. A megismerő itt cselekvő, a cselekvő pedig megismerő, és olyan cselekvő és olyan megismerő, aki szüntelenül önmaga mögé lép, hogy meggyőződjön róla: valójában ki is az a háttérben, aki itt és most megteremti és mozgatja az előtérben működő cselekvőt és megismerőt? Mikor Szabó Lajos valamelyik nyelvmatematikai előadásán erről a regressszusról beszélt, egyik hallgatója megjegyezte: „Ebben a folytonos hátralépésben élni maga a pokol!” Szabó Lajos azt válaszolta: „Ez a mennyország. Ez a Gödel-tétel alapja.” Ugyanezt más alkalommal így mondta: „Vitatechnikai, tudomány-módszertani követelmény végső egzisztenciális formában: keressétek először az Isten országát!” Gödel-tétel, vitatechnika, tudomány-módszertan — mindezt nyilvánvalóan a szakralitás körén belül levőnek tekintette, mert nyomatékosan így fogalmazott: „ha nem fenyeget a profanizálás veszélye, akkor mondhatjuk: keressétek először az Isten országát!” A profanizálás veszélye akkor fenyeget, ha nem vesszük kellő erővel tudomásul, hogy a szakralitás körének (ez mindannak a köre, ami a mennyek országára vonatkozik) nem kiterjedése van, hanem kisugárzása. Kiterjedése nincs, mert nem egyéb, mint saját középpontja, perspektivisztikusan — vagyis a mennyek országát keresők mindenkori erejéhez és gyengeségéhez mérten — felnagyítva. A lelki szegényeket az különbözteti meg a pneumában gazdagoktól, hogy ezt tudják. Sőt, csak ezt tudják. Más tudásuk nincs, és éppen ezt jelenti az, hogy pneumában szegények. A pneumában gazdagok viszont azok, akik a mennyek országát is csak mint kiterjedést, sőt mint minél nagyobb kiterjedést képesek felfogni és értékelni. „Azt részletezzük, amit értékelünk” — mondta Szabó Lajos — és: „minden kutatás részletezés, minden kutatás részlet-kutatás.” Ezért jut be a pneumában gazdag oly nehezen a mennyek országába. Nem tudja keresni azt, aminek nincs kiterjedése. Hogyan is tudná értékelni azt, ami csak egyetlen pont és nem több? A lelki szegénynek azonban éppen ez a „nem több” az életeleme, s ezért ő tudja, hogy a szakralitás köre egyetlen pont. Ez az egyetlen tudása pedig nem szubsztancializálható: nem alakítható át szubsztanciává, a cselekvő-megismerő alanytól független tárggyá, az egésztől elszakított, önállósított és tartósított résszé. A lelki szegénynek (vagy 831
