Életünk, 1989 (27. évfolyam, 1-12. szám)
1989 / 9-10. szám - Tábor Béla: Szabó Lajosról (esszé)
TÁBOR BÉLA Szabó Lajosról í. A történelmi emlékezet, amelynek egy „magánvaló” eseménnyel kell egyeznie ahhoz, hogy hiteles legyen, az igazság adekvációs felfogásának egyik válfaja, és mint ilyen, fából vaskarika. Az emlékezet ugyanis természeténél fogva mitikus — és ez hozzátartozik a hitelességéhez, mert nem vonatkoztat el attól, hogy az esemény és az emlékezés között idő telt el, és ez maga is történés, és hozzátartozik ahhoz a történéshez, ami az emlékezés. Ezért lehetnek számomra másodrangú, sőt lényegükben elhanyagolható jelentőségűek Szabó Lajos életrajzi adatai. A közelség teszi elhanyagolhatókká őket. Persze minél távolabb van valaki Szabó Lajostól, annál nagyobb jelentőségre tesznek szert a számára. Az én Szabó Lajos-életraj zömhöz sok adatnál több köze van annak az álomnak, amelyben mint Abdurrahman jelent meg előttem, évekkel halála után. Abdurrahman beduin tevehajcsár volt. Megrázott ez az álombéli találkozás, s akkor megelégedtem ennyivel, nem elemeztem az álmot. Pedig lehetne elemezni. Miért volt például tevehajcsár? Nem azért-e, mert könnyebben megy át a teve a tű fokán, mint a gazdag ember — a pneumában gazdag, aki a „lelki szegény” ellentéte — a mennyek országába? És ha igaz is, hogy ez a teve tulajdonképpen hajókötél (nem kamélosz, hanem kamilosz), ez a filológiai apróság — talán Raschke belépése az álomba — csak még jobban alátámasztja azt a feltevést, hogy Abdurrahman azért volt tevehajcsár és nomád beduin, mert Szabó Lajos szüntelenül vándorolt és örökké vándorolnia kellett és kell, hogy „minden határt saját felrobbantására használjon fel”, és minden horizontot transz- cendáljon: hiszen hivatása, hogy a pneumában nem elég szegény emberek hajókötéllé racionalizálható, kiegyenesíthető tevéit áthajtsa a tű fokán, és ezzel megmutassa a pneumában gazdag, túlontúl gazdag embernek, hogy kellő erőfeszítéssel mégiscsak bejuthat a mennyek országába. És miért éppen a meny- nyek országába? Mert ez az első: „Keressétek először a mennyek országát!” Szabó Lajos sokszor idézte ezt az evangéliumi igét (többnyire ebben a formában: „Keressétek először az Isten országát!”), de ha sohasem idézte volna, akkor is ezekbe a szavakba sűrítve lehetne legpontosabban leírni azt a legszélesebb sort, amelyre szellemi pályájának valamennyi szakasza leképezhető, marxista fázisától a nietzschein keresztül a biblikusig, vagy annak logocentrikus hangsúlyáig: a krisztiánusig, és ennek korrelátumáig: a nyelvmatézisig. Szabó Lajos nem is tett különbséget a mennyek országa és a legszélesebb sor között. Ezt a kifejezést: „a legszélesebb sor” a matematikából vette át, Gödel nem-teljességi tételéből, s a „mennyek országa” funkcionalizált változataként alkalmazta, magát a Gödel-tételt pedig a rávonatkozó evangéliumi ige parafrázisaként. Az a gödeli követelmény, hogy mindent egy szélesebb, egy nagyobb sorra, végső fokon pedig a legszélesebb sorra kell leképezni — Szabó Lajos 830
