Életünk, 1989 (27. évfolyam, 1-12. szám)
1989 / 9-10. szám - Szabó Lajos: "Teizmus és ateizmus roppant erőinek kereszteződése" - Szabó Lajos: Nietzsche
mélyebb alkalom ma nem volna lehetséges, mint éppen akkor, amikor Nietzsche élete művének méltatására vállalkoztunk. Az ember érzelmi, akarati és gondolati világának egy nagy felfedezőjével szemben legelőször is két hibát kell elkerülnünk. Az első hiba a tudatos-tudattalan lemondás az egész életmű méltatásának a kísérletéről; a második hiba egy vezető szellem élete műve méltatásának ürügyén a többi vezető szellemek élete műve méltatásától eltekinteni. A két hiba mögött fekvő probléma tárgyi és személyi oldala: 1. ) Mert bizonytalanságban (értsd: nevén nevezetlenségben! mert persze vannak pozitív bizonytalanságok is, amelyeket’azonban éppen az általunk aposztrofált bizonytalanság — zár ki!) kényszerülünk hagyni a méltatott gondolkodót szellemi kozmoszunk egészével szemben; mivel jórészt modern életformák és előítéletek világában élünk, ahol a szellemnek a legalapvetőbb ösztöne a maga szellemi kozmoszához s benne az önmagához való akarata van átokkal, és a legprecizírozottabb, a legkegyetlenebb tilalmakkal sútjva; s hogyan méltathatnánk egy vezető szellemet a szellem kozmoszában, ha ezt a szellemi kozmoszt: világ-anyánkat, mennyei atyánkat a modern élet mély és kegyetlen tilalmai által elidegeníteni hagytuk magunktól! 2. ) Mert meg kellett semmisítenünk, ha kell, az epigonizmus roppant bábeli nyelvzavara segítségével is, a történelem folyamán fellépő vezető egyéniségek egységes megnyilatkozásának vakító világosságát, hogy ne kényszerüljünk e roppant megnyilatkozás mérlegén önmagunk lemérésére és megismerésére, és ezért letagadni kényszerülünk sokszor a letagadhatatlant, hogy ezeket a nagy gondolkodókat, életünk e roppant mértékegységeit — önmagunkon akarjuk mindenkoron is lemérni! NIETZSCHE-ÉRTÉS ÉS NIETZSCHE-FÉLREÉRTÉS A Nietzsche-értésről és Nietzsche-félreértésről, ha egy negyed évszázaddal korábban próbáltunk volna számot adni, akkor is elmondhattuk volna már ugyanazt: azt, amit Nietzsche a saját maga értéséről mondott és tudott fél évszázaddal ezelőtt is, a megőrüléséhez közeli éveiben, hogy t.i. a félreértések tengerében itt-ott felvillan az értelemnek, a megértésnek a fénye, egy-egy pillanatra megvilágítva ezt a süket tengert; és Nietzschével és mindenkivel, aki Nietzsche jóbi jelentőségét és súlyát valaha is megértette, egyetértünk a félreértések e süket tengerének igenlésében is, többek között azért is, mert hogyan is terjedhetnének el Nietzsche írásai mindazokra a pontokra, ahova el kell jutniuk, ha nem védené őket ez a minden páncélnál és álarcnál rejtőbb süket vattatenger. NIETZSCHE ÉS A XIX. SZAZAD Nietzschéről ha szólunk, aki a XIX. században, a XIX. század végén a XIX. század, a világtörténelem és Európa mérlegének felállítására vállalkozott, nem lehet nem szólnunk rögtön Dosztojevszkijről és Sörén Kierkegaardról, a szellemi XIX. század e roppant vezető-triászáról, akiket a Vorländereknek és Astereknek tisztán, félreérthetetlenül és kivétel nélkül, mind a mai napig minden bölcselettörténetből ki kellett hagyniok. Nem fértek bele. (Nietzschéről, 790
