Életünk, 1989 (27. évfolyam, 1-12. szám)

1989 / 9-10. szám - Szabó Lajos: Trinitárius világfelfogás

Az emberi szellem nagy korszakait úgy határozhatjuk meg, mint nagy, veszélyes és romboló és új életterületeket feltáró kerülőket, melyeknek kiin- duló-pontján az egységes test-lélek-szellem felfogás lezárult, önelégült, korrupt és hordozóiban degenerált hagyomány-mágiája áll — végpontján pedig az új életforma, mely a feltárt életterületek exotikus szédületéit feloldva a természet erőit és lényeit az ember engedelmesebb szolgálatára szorítja s az embert magát egységes testi-lelki-szellemi realitásában az isteni mélyebb szolgálatára képesíti. A fejlődés a test-lélek-szellem realitásának elismerésétől e realitás megújult formában való elismeréséig alkot egy korszakot. Az első, goromba rendező és értékelő szempont a realitás e hármasegységének tudomásulvételében, letagadásában, illetve a kettő áthatásában és arányaiban van. Ez az előkészítő helyzettisztázás. A tulajdonképpeni kutatás, latolgatás és döntés a történelmileg és szisztematikusan különböző hármas-egységes felfogások küzdelméből alakul ki.

A hármas-egységes, a trinitárius világfelfogás a természetes katalizátor szerepét fogja betölteni a mai materialisztikus és idealisztikus világnézetvariációk és a belőlük alakult töredékes módszertanok és magatartások között. Ezt a szerepet a trinitárius világfelfogás, illetve személyes kutató-megtestesítői sokféleképpen fogják betölteni, de a legfontosabb módja az lesz, ahogy a materialista és idealista ideológiákat védekezésre és támadásra fogja kényszeríteni egy világfelfogással szemben, amely a valóságnak sem testi, sem lelki, sem pedig szellemi mozzanatait nem kényszerül soha nemlétezőnek tekinteni. A materialista álláspontok védekezéséhez fog tartozni annak bizonygatása, hogy a fejlett és modern materializmus egyáltalában nem tagadja a lelki és szellemi realitások létezését, hanem csak azoknak szerepét másképp rajzolja meg az összvalóság összefüggésrendszerében. Bizonyára arról sem fognak megfeledkezni, hogy rámutassanak azoknak a lelki értékeknek sokaságára, melyeket a materialista világnézet képviselői ápoltak és védelmeztek az emberiség történelmének különböző periódusaiban; s azokra a szellemi vívmányokra, melyeket a materialista világnézetek úttörői ajándékoztak a szenvedő emberiségnek. Az idealisztikus világnézetek, módszertanok és magatartások játékos variációi bizonyára arra fognak rámutatni, hogy a pszichológiai és logikai lét differenciáit legnagyobb energiával éppen ők preparálták ki, és hogy a testi realitás rendkívül feltűnő hiánya világképükben pusztán csak formális-ismeretelméleti jelentőségű és az uralkodó materialista tendenciák elleni harc hevében elkövetett botlás és túlzás, ami könnyen korrigálható. Annál is inkább lehetségesek lesznek hasonló érvelések és védekezések, mert úgy a materialista, mint az idealista rendszer-variációk szinkretisztikusan kevert és nem tiszta formáikban szerepelnek ma a kulturális életben. Támadásuk iránya pedig az egész, tehát testi, lelki és szellemi mozzanataiban is elismert és alakított valóság burkolt tagadása lesz!

A lényeg a fokozott és folyton fokozandó védekezés- és támadáskényszer lesz. Mert a materialista és idealista világnézetek fönnállásukat jórészt annak köszönhetik, hogy sem intenzívebb védekezésre, sem pedig intenzívebb támadásra szellemi életünk mai alkata mellett szükségük vagy indítékuk nem volt. Létezhettek és önnön-elévülésükig fennmaradhattak egy új álláspont igénybejelentő deklarációval és töredékes módszertanuknak egy töredékterületen való minimális eredményeket felmutató alkalmazásával. Az igénybejelentés szélessége és az eredmények szűkössége csak akkor vált volna diszkreditálóan nevetségessé, ha a konkurens világnézetek e tekintetben más arányokat mutathattak volna fel. így léteztek és léteznek, önmagukat és egymást igazolva, ma780