Életünk, 1989 (27. évfolyam, 1-12. szám)
1989 / 8. szám - BIBÓ ISTVÁN EMLÉKEZETE - Szabó Miklós: A harmadik út - tegnap és ma (esszé)
SZABÓ MIKLÓS A harmadik út - tegnap és ma* A harmadik út számunkra, mai aktív értelmiségi generáció számára Bibó Istvánt jelenti. Jelenti azért, mert Bibó első gyűjteményes kötete, írásainak első válogatása, amely emigrációban jelent meg, de előbb-utóbb mindnyájan megismertük, ezen a címen jelent meg. A kifejezés nem ekkor bukkant fel először a magyar politikai irodalomban. A második világháború idején ezen a címen jelent meg Wilhelm Röpke egy könyvének magyar fordítása. A könyv eredeti címe Gesellschaftskrise der Gegenwart volt, a magyar cím a fordító Schöpflin Gyula — Nagypál István álnéven — leleménye. A kifejezés későn jelenik meg Magyarországon. 1943-ban a jelenség, amelyet jelöl, régóta ismert. Ismert a világban és ismert nálunk is. A harmadik út először, eredeti értelmében olyan politikai álláspontot jelent, amely egyformán elutasítja a marxi értelemben vett kapitalizmust (első út), a marxi értelemben vett szocializmust (második út) és mindkettő helyett harmadik megoldást keres. A gondolat a 19. század végén felmerül már. Amikor a politikai demokrácia az érdekképviselet elve szerint formálódik át, szembeszökővé válik, hogy a marxista értelemben vett két alapvető osztály politikailag-érdekképviseletileg rendkívül szervezett: a munkásság rendelkezik szakszervezetekkel, ennek ellenhatására pedig a tőkés oldal létrehozza GYOSZ-szerű érdekképviseleti szervezeteit, a köztes rétegek: kisiparosok, kiskereskedők, önálló parasztok, szabadfoglalkozású értelmiségiek, hivatalnokok nem rendelkeznek érdekképviselettel: a két szervezett erőnek kiszolgáltatja őket a szervezetlenség. A harmadik út programja eredetileg, amikor még az elnevezést sem használják ezeknek a köztes — marxistául „kispolgári” — rétegeknek érdekérvényesítési törekvését jelenti. A marxista-leninista munkásmozgalom ezeket a törekvéseket általában rossz szemmel nézte. A kommunista politikai szótárban a harmadik út pejoratív kifejezés. A kapitalizmus olyan ellenfeleit jelenti, amelyeket a kommunista vezetés nem tekint potenciális szövetségeseinek. A harmadik út olyan törekvéseket jelentett, amelyek a magánkapitalizmus vagy az állami tulajdon formájában működő nagy tulaj donnái szemben a kistulajdon érdekeit védték. A trösztökkel és az állami vállalatokkal szemben a kistulajdont kívánták életképes politikai és gazdasági erővé szervezni. Ez a felfogás nem egyszerűen „kétfrontos harcot jelent” a kapitalizmus és a marxi értelemben vett szocializmus felfogása ellen, hanem a kisüzem fölényének állítását a nagyüzem fölényével szemben. Nem csupán a tulajdon méreteiről van szó, hanem az üzemformáról is. A kistulajdonosi érdekképviseletet jelentő harmadik út legjellegzetesebb politikai kimunkálását a Weimári Köztársaság idején a Tat folyóirat köre végezte. Egy akkor igen rangos politikai folyóirat, amelynek szerkesztője és mérvadó szerzői az akkori nagy- politikában is szerepet kaptak a köztársaság felbomlásának éveiben, főleg 1932-ben. A folyóirat egyik ismert publicistája, Friedrich Wilhelm Eschmann ennek a felfogásnak alapján értelmezte a fasizmust (amikor ő ezt írta, ez az olasz fasizmust jelentette), úgy vélve, hogy ez az a társadalmi formáció szemben kapitalizmussal és szocializmussal, amelyik a kistulajdonra épül. A harmadik út, mint marxista értelemben vett társadalmi-gazdasági formáció is felmerül a politikai gondolkodásban. Röpke magyarra is lefordított könyve pedig a kisüzemet állította szembe, mint gazdasági értelemben hatékonyabbat a nagyüzemmel. * Az 1989. május 12—14. között Szegeden, Nemzet és demokrácia címen megrendezett Bibő-kon ferencián elhangzott előadás szövege. 742
