Életünk, 1989 (27. évfolyam, 1-12. szám)
1989 / 8. szám - 90 ÉVE SZÜLETETT KODOLÁNYI JÁNOS - Szalai Éva: Kodolányi Vízözön című regényének keletkezéstörténete (tanulmány)
ö ekkor már régen túljutott az alapfogalmak ismeretén. A misztikusokkal való megismerkedést és olvasásukat tanácsolja a tanítványnak, a misztika beláthatatlan, óriási irodalma egy részének felsorolásával: „...csak néhány ismertebb állomásra hívom föl a figyelmedet, olyanra, ami ma is az európai kultúra szerves része. íme: Pythagoras, Empedoklés, Hérakleitos, Platón, szent Ágoston, Ignatius, Plotinos, alexandriai Clemens, a középkorban Eckhart, aquinói szent Tamás, assisi szent Ferenc, sienai szent Katalin, nagy szent Teréz, majd Giordano Bruno, Spinoza, Descartes, Fichte, s így tovább (...) Dosztojevszkij is misztikus volt, noha realistának vallotta magát, de hozzátette, hogy ez a realizmus magában foglalja a nem érzékelhető világ valóságát is. Misztikus Rabindranath Tagore. És nem ok nélkül mondják misztikusnak a marxisták a mai nyugati természettudományt, mert Eddington, Einstein bátran misztikusoknak nevezhetők.” (Akarattya, 1952. júl. 30.) Ebből a gondolkodás- módból lesz érthető Kodolányi álláspontja a világgal, önmagával, az őt körülvevő természettel kapcsolatban, mindaz az életfilozófia, amit ezekbe a regényeibe következetesen beleépít. Több levélben részletesen ír erről: „(...) Látni fogod, hogy az emberi faj filozófiája és vallása mindig minden korban s minden történelmi fázisban egy volt, csak a formái változtak. Meg fogod érteni nagy kultúrkorszakok keletkezését egy-egy hatalmas méretű misztikus élményből, továbbgyűrűzését, formákba alakulását, kifejlődését írásban, építészetben, szobrászatban, stb., megmerevedését, aztán a bomlás fázisait, a realizmust, végül a naturalizmust, a teljes széthullás állapotát. De ugyanakkor az új, friss misztikus élményt s egy új kultúrkorszak születését is. Ezek a hullámgyűrűzések csodálatosak és tanulságosak. Végezetül azt is megérted, hogy tudomány is csak egy van, mint az emberi faj őstudásának korszerű megfogalmazása.” (Szabó Istvánnak, Akarattya, 1952. aug. 30.) A lényeg tehát az egy-en van. A szellem lelkesíti át az anyagot; minden, ami anyaghoz kötött, anyagias, a szellemi hiányában szenved; illetve a szellem mindenütt jelen van kisebb-nagyobb mértékben és mindennek az a feladata, hogy ezt a benne levő szellemet a lehető legjobban kiteljesítse magában. Ha elfeledkezünk a bennünk levő szellemről, nem törődünk vele, akkor jön a bomlás — és ez érvényes egész kultúrkorszakokra, nemcsak az egyes emberre — ez szerinte a „realizmus” vagy még mélyebbre süllyedve a „naturalizmus” korszaka. Innét ismét csak fölfelé, a szellemiség irányába vihet az út. (Mindenesetre elég hosszú időnek, egy fél életnek kellett eltelnie, míg Kodolányi eljutott a naturalizmustól — lásd ormánsági regényei — a szellemiségig.) Ebben a világképben szoros közelségben él az élő és „élettelen” természet: a kő, a növény, az ásvány, az ember — mindnek jól elrendezett helye van. A világon, lényegét tekintve minden ősi egységben létezik, de ennek az egységnek a megbomlása következtében mi (azaz a mai ember) mindent már csak részeiben érzékelünk. Az egyes ember még felépítheti az egységet magában ennek a filozófiának a segítségével, egyesülhet a szellemmel, az istenségegl, (amely szintén egy és ugyanaz, illessék bár az emberek más és más nevekkel), de tudnia kell, hogy már csak részek maradtak a világban és a közös tudás lassanként feledésbe merül. A visszatérés ehhez az egységhez az, amire Kodolányi is törekedett. Ugyanúgy, ahogy értelmezésében a tudomány is lényegében egy, úgy a vallás is az. (Mint ahogy e kettő is valójában egy). Ezért értelmetlen azt firtatni, mennyiben nevezhetjük őt akár katolikus, akár református írónak, melyik egyház vallhatja inkább magáénak. Mindkettőben talált jót is, rosszat is. Koren Emilnek írja: „(...) a hivatalos theológia már régen megmerevült, üres és meddő spekulációvá laposodott, amibe pl. Barth is csak dialektikát, de nem életet hozott, azonban azok, akik a forráshoz, az Evangéliumokhoz tértek vissza, éppúgy nem képesek az Írások ezoterikus tartalmába behatolni, mint az egyházak, ideértve a mai katholicizmust is. Nem csodálom hát, ha olyan »dogmák« születnek meg, mint legutóbb az, hogy Mária testestül ment a mennybe. Ez az elanyagiasodás mélypontja. De ne hidd, hogy a protestáns egyházak távol állnak ettől a mélyponttól.” (B.aka- rattya, 1951. okt. 7.) A protestánsoknál kifogásolja a bűnvallás és bűnbánat szentségi jellegének eltörlését, a konfirmáció időpontját, (a bérmálásét is), mindkettőnél a gyermekkeresztséget. A hangsúlyt a felelős döntésre teszi. Az ember legyen tudatában annak, amit vállalt, tudja, mit jelent számára a kereszténység. A fő ok, amiért 709
