Életünk, 1989 (27. évfolyam, 1-12. szám)
1989 / 7. szám - Páskándi Géza: A félrevert harangok (Protesz-dráma, avagy: dokumentum a jövőből három felvonásban) (dráma)
TiMPÄR (gyanakvó lesz) Mit akarnak tőlem ? ILONA Hogy az élükre állj. (Kis szünet.) SZALÁZS Vigyázz, Timpár, már fogalmazzák a nekrológodat. TIMPÁR Előre eldöntenék sorsomat, régi jó szokás szerint. OLTYÁN Siess mán, titkár elvtárs! Körmünkre égett az üdő! TIMPÁR Körmünkre égett az már régen, öreg bátyám. SZALÁZS Vigyáz, Timpár, csapdát állítanak ! ILONA ö megfizetett már mindenért. Ti vagytok itt adósok. Gyere. (Kezét nyújtja). TIMPÁR (nem mozdul) Megyek. Akármi lesz, megyek. Ígéret nélkül is küzdeni... Meg kell próbálnom, hátha sikerül... SZALÁZS Mi, te tébolyult, mi? TIMPÁR Hogy szóbaálljon vélünk a világ. (Kifelé indul.) ÁBEL (hangja) Édesapám! Hol van?! ILONA (megtorpan) A tiszteletes úr! (Timpár kívülre rántja, mint akire veszélyt hozna a kérdés. Kati sebesen becsukja az ajtót. Ráfordítja a kulcsot.) GOGU (pánikosan) Mért kulcsolja be?! Most majd magát fogják hívni titkár elvtárs, meglátja! (Nem akarja tudomásul venni, hogy ők bennszorulnak.) Vigyen engem is hallja, vigyen magával engem is! Nehogy itt hagyjanak éngemet! (Szinte eszelős.) HANGOK Hol a tiszteletes úr!? Hol a tiszteletes úr?! (Hirtelen csend lesz.) KATI (suttogva) Megtudták. (Gyorsan kiveszi a kulcsot, elteszi.) SZALÁZS Gogu, nézze meg, miben ügyködnek azok ott? (Gogu tétován s gyanakodva felmegy.) KATI (suttogva) Meneküljünk innen valahogy ... SZALÁZS (kurtán) Azt mondtad, körbefogtak. Meg kell várni Verzut. GOGU (fentről) Csendben vannak! Ez nekem nem tetszik. (Izzad) Magát mért nem hívják!? SZALÁZS Hallgass, Gogu, figyelj! (Maga elé halkan.) Hogy haragudtam fiatalkoromban, ha nem hívtak meg egy-egy jobb társaságba, ahova vágytam volna. Ha lenéztek. (Ezt tűnődve. Majd fenyegetőn.) Hívnátok ti még engem, de akkor én nem megyek. S ha igen: tankkal és ágyúval megyek. (A lányhoz — jobbra mutatva — ugyanolyan halkan.) Menekülj. Majd én elintézem Gogut. Menj, téged úgyse bánthatnak ... nagyon. KATI Nem hagylak egyedül. Megvárom véled Verzut. SZALÁZS Drága. KATI Nincs több lapom, Mihály. Egyre tettem fel mindent. (Most először, majdnem egészen emberi, meleg a hangja. Kint csend van.) SZALÁZS Nem hívnak ... nem hívnak. (Kiüvölt.) Beszélj, Timpár, milyen érzés száz ember élén állni?! TIMPÁR (hangja) Mint ötmiiliárd élén, Szalázs elvtárs! SZALÁZS Eszeveszett fasiszta! Álltam én már száz és százezer ember élén, mégis itt vagyok ... egyedül. (Egészen halk.) KATI Énvelem. HANGOK Gyere ki Szalázs Mihály! Gyere ki! Hozzad az őrmestert is! SZALÁZS Mi a célod, Timpár? TIMPÁR Letörölni arcunkról a szégyent. (Szinte közelebbről hallatszik.) HANGOK Törjétek be az ajtót! Törjétek be! GOGU Ezek nem viccelnek! Menjen már, ha híjják! SZALÁZS Most már nem akarsz velem jönni, mi? (Gogu hallgat.) Mi lenne, ha téged dobnálak oda, tépjenek szét s mi pedig addig szépen elballagnánk innen! Na te papgyilkos, mit szólsz? GOGU Azt, hogy maga meg istengyilkos! Engem aztán nem dob oda! Verzu parancsolta! (Kis szünet.) Amíg nem megy ki, ezek nem tágítanak innen! SZALÁZS Te csak figyelj! Verzunak minden percben érkeznie kell! HANGOK Törjük be az ajtót! GOGU Támadnak! Támadnak! (Hallgatják a közelgő érthetetlen kiabálást. Néha-néha érthetővé lesz a Szalázs neve.) (Csend lesz.) GOGU (rémült arccal) Itt vannak! (Szalázs felrohan, félrelöki Gogut. Kikiabál az ablakon.) SZALÁZS Én véletek vagyok, emberek! Én — elsőnek — én kondítom meg a harangot, halljátok meg! És hallják meg testvéreitek is! HANGOK (minden szöveg jól hallatszik, tisztán) Egy új önkéntes harangozó, em627
