Életünk, 1989 (27. évfolyam, 1-12. szám)
1989 / 7. szám - Páskándi Géza: A félrevert harangok (Protesz-dráma, avagy: dokumentum a jövőből három felvonásban) (dráma)
berek! Mégiscsak ád az isten! Éljen! Éljen! EGY HANG Megöltétek az igazit! HANGOK Éljen! Éljen! Éljen! SZALÁZS (torz mosoly le, a lányhoz) Éljeneznek, hallod, éljeneznek... (Kati elfordul, Szalázs harangozni kezd, de a hang nem erős, a lány lehunyja szemét, füleit betapasztja.) Halljátok, (liheg) emberek? (Liheg) Nemsokára válaszolnak testvéreitek! KATI Ne... ne! Hagyd abba... nem méltó, nem... (Nyög.) SZALÁZS Minden időben én mondom meg, mi a méltó, te szajha! (Kati felrohan, ököllel ütve cibálja, karmolja, tépi, Szalázs megszédülve szinte legurul a lépcsőn, Kati utána. Gogu is indulna, de megállítja a szöveg.) HANGOK Húzd meg te is, Gogu! Rondítsd meg, Gogu! Harangozó-gyilkos verd félre a harangot! Rondítsd meg, te gyilkos! (Kis szünetekkel.) SZALÁZS (rekedten, kászálódva) Kongasd meg, Gogu! Kongasd meg, a kutya- úristenit! Verd félre nekik! HANGOK Verd félre, Gogu! A haran- gozót temetjük! SZALÁZS Kongasd, Gogu, kongasd! (Gogu megfogja a kötelet, szinte belesi- ketülve kongatja, bár még mindig nem túl erős a hang. Szalázsék sebesen kinyitják a szemközi ajtót, kikémlelnek. Kintről ijedt hangok.) HANGOK A katonák! Jönnek! Meneküljünk! (Gogu se lát, se hall: harangozik.) KATI Megjött, Verzu! Menjünk a halott mellől, Mihály! Menjünk a katonák elé... (Jobbra indul.) SZALÁZS (alig van hangja) Várj! És Gogu? (Kis szünet.) , KATI Megölte a papot, és mi — láttuk, ő pedig látta, hogy te harangoztál... Látta a szégyenedet.. Mindent látott, hallott és kutyaszorítóban van a pap miatt. És az ilyen nagyon beszédes szokott lenni . . . SZALÁZS És Timpár nem látott? És ők? (Kifelé bök.) KATI Timpárék az ellenségeink. Nekik úgyse hisznek ... Neked pedig küldetésed van, Mihály. (A férfi felé nyúl, mintha simogatni akarná, de csak egy gyufás dobozt vesz ki a zsebéből.) SZALÁZS (megdermedve) Mit akarsz, Kati!? (Kati némán, sápadt, elszánt arccal becsukja a középső ajtót, kulcsra zárja. Közben felsandítanak a már lassuló, fáradó Gogura.) KATI Harangozzál, Gogu! SZALÁZS Azt akarják, hogy vezekelj! Csak így bocsátanak meg! (Gogu, mint aki hiszi, amit mondanak: erőt gyűjt, újra nekilendül. Kati elteszi a kulcsot, gyufát gyújt, a lépcső alá dobja, ahol Gogu még nem láthatja a lángot. A főtitkár képe máris lángra kap. Jobbra kirohannak, s kívülről ráfordítják a kulcsot. Gogu még mindig kongat. Kinéz az ablakon, mint akinek gyanús valami. Hirtelen abbahagyja. Megfordul, látja az emelkedő lángot. Lerohan.) GOGU Meneküljünk, titkár elvtárs! (Látja egyedül van. Hatalmas erővel kétszer is nekirohan az ajtónak. Felordít.) Szalázs! (A másik ajtónak is.) Szalázs! (Közben véletlenül belerúg a magnóba: kísértetiesen halk harangszó válaszol. Rátapos, a készülék elhallgat.) VERZU (hangja kintről) Hahó, katonák! Vigyázzatok! Itt egy tábla! Várjatok! GOGU Verzu! (Felrohan, nem törődve a még mindig lépcső aljánál harapódzó lángokkal.) Verzu elvtárs, bezártak! Bezárt Szalázs! Szabadítsanak ki! Ég a templom! Szalázs felgyújtotta! Mentsenek meg! VERZU (hangja) Nem lehet, Gogu, nem lehet! Tartsál ki! GOGU Esküszöm, Szalázs lőtte le a papot! Itt állok — csupa lángban, most már nem hazudok: Szalázs lőtte le! Ö gyújtotta fel a templomot is! Hall engem, ezredes ?! VERZU (hangja) Hallak, Gogu, az úristenit, de most még nem tudlak megmenteni! GOGU Akkor is mentsetek meg! Akkor is mentsetek meg! (Ordítva.) VERZU Nem érted? Itt egy tábla, hogy körülaknázták a templomot! Próbálj kitartani! Hallasz? GOGU Hallom! VERZU Próbálj kitartani, amíg előkerítjük az aknaszedőt! Próbálj kitartani, amíg előkerítjük az aknaszedőt! 628