Életünk, 1989 (27. évfolyam, 1-12. szám)
1989 / 7. szám - Páskándi Géza: A félrevert harangok (Protesz-dráma, avagy: dokumentum a jövőből három felvonásban) (dráma)
godra! Itt az ideje, menj a postára a táviratért! (Kati szikrázó szemmel néz rá, szótlanul kisiet. Apró szünet.) Elhallgass, Ilona, a kutyaúristenit, mert mindjárt elvitetlek. TIMPÁR Így ne beszélj! SZALÁZS És őt nem fogom kiereszteni, mint téged! ILONA Öt se maga engedte ki! (Szándékosan magázza) SZALÁZS (idegesen jelnevet) Miket kara tty ölsz? ILONA Azt, amit tudok. (Férjéhez.) Milyen zavarba jönnek, amikor az áll melléjük, akit nem akarnak. A papok írtak kérelmet érdekedben, s a falu lakói. Ök pedig (Szalázsra) meg akarták előzni, nehogy szégyenszemre épp a klérus szabadítsa ki a kommunista titkárt! Hát gyorsan kiengedtek! Kisajátították a papok s a falu kívánságát! Végiggondoltam én a dolgot. (Kis csend.) TIMPÁR Igaz ez, Szalázs? (A másik hallgat, körülpislog: érzi, egyedül van, most még Kati sincs.) ILONA Több helyről is tudom! TIMPÁR Öt kérdeztem. SZALÁZS (vállat von) Írtak egy kérelmet, de én már hamarabb utasítást adtam . .. TIMPÁR (rábámul) Azért mondtad hát, hogy Verzu szarakodott! Te szarakodtál, Szalázs. Egyedül Te. ILONA Megijedt a papoktól, hogy mi lesz a tekintéllyel?! SZALÁZS Fejezzétek be, a kutyaúristenit! ILONA Egy másik egyház templomában moderálja magát, ennyit már megtanulhatott volna! SZALÁZS Vallásos lettél, mi? Ha közülünk kikoptál megtérsz és üdvözülsz! TIMPÁR Ö sose hagyta el a vallását, Szalázs! SZALÁZS És te — engedted neki. (Nyomaték.) A nemzetiségét se hagyta el... Gyenge voltál, Timpár! TIMPÁR (közelmegy) Volt ilyesmiről szó annakidején? A „hősi időkben” — volt? Amikor minden ember kellett, csakhogy a politikában többségbe kerüljünk! Volt? Egy szó se! Azt mondtuk: internacionalisták vagyunk ... Ha az egyáltalán lehetséges... SZALÁZS Most is azok vagyunk, Timpár! ILONA Altatás. Fedőnév. A nép a hátuk mögött úgy csúfolódik, hogy inter-ná- cik... Még sose hallotta? És meglehet, nagyon igazuk van! Nagyon is igazuk. (Méltóság, gúny.) SZALÁZS (felordít) Vidd innen, mert megütöm! TIMPÁR (lefogja lendülő karját) Azt te nem fogod megtenni! (Kati belép, hóna alatt a becsomagolt főtitkár-portré. Megtorpan.) A szeretődet verd meg ne az én feleségemet! (Meglátja.) Öt! A kurvádat! KATI (felsikít) Hagyod, hogy így beszéljen rólam! (Szalázs szélütötten áll.) Hagyod, átkozott?! (Ledobja a képet a lépcső alá. Kis csend.) ILONA Hagyja, Kati! Mert nekünk van igazunk. (Kis szünet.) Minket csaptak be. Mindenkit becsaptatok! (A templomból moraj. Nyílik a jobb oldali ajtó, jön lehajtott fejjel Csécsey. Megáll, int, hogy hagyják békén, imádkozni akar. Most kamionduda; középen be lélekszakadva Eszter, úti öltözetben. Kezében a kendőbe tekert fotó szüleiről.) Hát te...? Nem mentél el? (Mindenki mereven őket nézi, kivéve Csécseyt, aki már a fal felé fordulva némán imádkozik.) ESZTER Itt megállítottam őket... ILONA Persze! Búcsúzz el apádtól. ESZTER Nem kell elbúcsúznom. ILONA (bólogat révülten) Ügyis utánad megyünk nemsokára. ESZTER Itt maradok. (Mintha öregebb lenne, mintha ez az egy-két óra egy-két évet jelentett volna.) TIMPÁR Eredj innen, lányom, eredj! Messzire! (Mélyről mondja.) ESZTER (szeme könnyes lesz) Míg apám s anyám itt vannak, nekem sincs máshol helyem... (Kis csend. Maga elé.) Jöttem el a házak között... a templom előtt — nem bírtam tovább ... megállítottam a kamiont.. Buldózerek állják körül a templomot. Ahogy egyszer, láttam... a fáradt, sebesült őzet a kopók körbefogták. Csurgott a szájuk . .. Mint itt a buldózerek benzines nyála . .. Az őz reszketett s várta a halált. A sofőrök pedig olyan vidáman fütyörésztek ... olyan vidáman, mintha csak majális volna ... népünnepély... Nem bírtam tovább! 620
