Életünk, 1989 (27. évfolyam, 1-12. szám)
1989 / 7. szám - Páskándi Géza: A félrevert harangok (Protesz-dráma, avagy: dokumentum a jövőből három felvonásban) (dráma)
(Halkan zokogni kezd, Timpár fejét a mellére vonja.) TIMPÁR Nyugodj meg, kislányom. Akkor itt maradsz ... Egyelőre ... ILONA Vigyázz, Eszterkém, lehet, hogy sokáig maradunk. (Ű is odalép, simogatja.) ESZTER (felnéz, mereven könnyes szemmel) Akkor sokáig ... ameddig csak ... ameddig tart a lelkünk, (összeroppanva, erősen felzokog.) ILONA Imádkozzunk, kislányom, gyere! (Kézenfogva belépnek a jobb oldali ajtón. Kis csend.) SZALÁZS Maga mért hallgat, tiszteletes úr! (Felelősségre von.) CSÉCSEY Nem akarnak elmenni, uram. Ok is keresztények, joguk van isten házához, azt mondták ... és én beláttam ... nem tehetek semmit. SZALÁZS De a kutyaúriskoláját akkor ne is számítson semmire! Semmi jóra! Semmi jóra! CSÉCSEY Mit tehetnék, uram. Mindent megtettem, amit kért... amit lehetett... (Reménytelen.) Elküldtem a fiamat... nem írtam alá a kérvényt... nem akartam befogadni keresztény testvéreimet... nem verettem félre a harangot se ... azt se... mit tehetek még? Mit?! SZALÁZS Lerombolni a templomot. CSÉCSEY (mint aki nem hisz a fülének) Tessék SZALÁZS (szárazon beszél, kerüli tekintetét) A titkárnőm táviratot hozott. Adja csak ide. (Kati átnyújtja. Szalázs elbá- mul a fejek fölött.) Én szavamnak akartam állni. .. Azt a .. . (Káromkodva ful- doklik. Kati odaugrik, a titkár elhessenti.) Szavamnak akartam állni. Tán nekem nem esett volna jól, ha betartom az ígéretet? Nekem tán öröm, ha nem úgy történik valami, ahogy akarom? (Egyre jobban belezavarodik, mert nézi Timpár, a pap, még Kati is.) Mit bámultok? Kiforgatjátok az ember belit! Én jót akartam! De ha egyszer nem hagyták jóvá! Itt van fehéren fekete! Olvassa! (A pap nem nyúl utána.) Azt írják... Nincs olyan, hogy műemlék! Érti? Nincs. Csak az a műemlék, ami (szájbarágósán) a világ műemlékeinek nagy listáján rajta van. És a magáé rajta van? Ez a kis semmiség rajta van? (Csend.) Feleljen! Rajta van, mint a Szent Péter Katedrális?!! A nagy múzeumok! A világ csodái! Rajta van? Beszéljen! CSÉCSEY (halotthalvány.) Nincsen. (Suttog.) SZALÁZS Na ugye. Tessék! (Nyújtja a táviratot.) (A pap reszkető kézzel veszi el, kicsit távolra tartja, aztán némán zsebébe dugja, szinte imbolyogva lép be a templomajtón. Csend.) TIMPÁR Nem kellett volna nála hagyni, Szalázs. SZALÁZS Miért? TIMPÁR A bizonyítékot tartsd magadnál. Ezt a táviratot te tetted fel magadnak. SZALÁZS Gyalázatos! KATI Ne tűrd, Mihály, ne tűrd! (Sziszegve.) SZALÁZS Hallgass! Elegem volt belőled! Kompromittálsz, elrontasz mindent... (Ö is sziszeg.) KATI Én . . . aki megírom, én aki feladom neked, aki át is veszem, ide is hozom a helyedbe a — táviratodat... Én rontok el mindent? Ostoba! Tökfilkó! (Gyilkos halksággal, de Timpár hallja.) (Kati dühösen felkapja a képet s mint aki megunta az egészet kirohan.) TIMPÁR (utána) Már szentképet is lopkodsz, Katalin? (Most felhangzik a soknyelvű ének, zsoltár.) SZALÁZS Mi ez?! Mi ez?! TIMPÁR Utolsó istentisztelet... A lerombolt templomok szétszórt hívőinek . .. SZALÁZS (rászegeződik szeme) Mostantól magadra vess .. . Nincs többé kegyelem. TIMPÁR Én is azt hiszem, Szalázs. (Ver- zu és Gogu lépnek be.) GOGU A buldózerek állnak ... A kamionok állnak . .. VERZU Talán én beszélek! Ezt találtam... (Egy kisméretű magnót mutat.) SZALÁZS Mi ez? VERZU Egy magnó. Kapcsoljuk csak be. Hallgasd. (Megindul. Félrevert harangok halk szava.) Tudod mi ez? Ezt a szalagot akarták kijuttatni Szabad Európához, hogy hallgassa a világ! Mihuczék adták neki! TIMPÁR De ő otthonhagyta. Nem hozta ide ... SZALÁZS (ügyet se vet rá) A harango- zóval mi van? 621
