Életünk, 1989 (27. évfolyam, 1-12. szám)
1989 / 7. szám - Páskándi Géza: A félrevert harangok (Protesz-dráma, avagy: dokumentum a jövőből három felvonásban) (dráma)
Oltyán némán kimegy. Csécseyhez) Tisz- teletes úr, mit ígért nekem? Mit? (Zord.) CSÉCSEY (sápadt, suttog) Én nem ... nem én ... (Mintha torkát szorítaná valami, elhallgat.) VERZU Távozzanak, plébános úr! MIHUCZ Még híveink töredéke mellett is jogunk van itt maradni. WEISS Míg utolsó hívünk el nem megy e tájról — mellettük a helyünk! VERZU Gogu, kísérd ki az urakat. (Halkan) Majd motozd meg őket, aztán gyere vissza. GOGU Na menjünk csak szépen. Ne csináljanak itt felhajtást. Menjünk szépen. (Terelgetné őket, de nem mozdulnak, felordít.) Menjünk szépen! Az istenit! A csuhás istenit! Használjam tán a fegyvert? SZALÁZS Gogu! (Az elhallgat.) CSÉCSEY Menjetek Kálmán, Michael! Én majd helytállók egyedül. Az isten szerelmére, menjetek! (Azok rámerednek. Némán kifelé indulnak, Gogu kíséri őket. Apró csend.) MIHUCZ (megáll) Harangozni majd ne felejtsetek. (Kimennek, a milicista utánuk. Kis csend.) SZALÁZS (jobbra bök) Timpár, menj be hozzájuk beszéld rá őket, hogy cihelőd- jenek! (Kati megragadja Szalázs kezét, mintha azt mondaná, „igen, ilyen határozottan kell!" A férfi kivonja karját.) TIMPÁR (aki eddig halottsápadtan állt) Nem fognak rámhallgatni többé. SZALÁZS Mibennünk bíznak, Timpár! Nem felejtik el, miből vakartuk ki őket! A néptől félsz? Azoktól, akik jóban- rosszban mellettünk állnak, akiknek földet, gyárat, szabadságot, nagy országot adtunk! A nép hálája nem kopik el, Timpár, ha van aki emlékeztesse őket! (Közellép, Timpár oly mereven áll, mintha nem is akarna megmoccanni többé.) VERZU (halkan) Küldd be inkább a tiszteletest. KATI (aki hallotta) Bizonyítson, tisztele- tes úr! (Szalázs titokban ingerülten inti le.) CSÉCSEY (Szalázshoz) Titkár úr, mondjon nekem valamit... (Nyilván, az ígéretére nézvést.) SZALÁZS Mit mondjak, tiszteletes?! (Mordul.) CSÉCSEY A temetőt miért... ha a templomunk marad? SZALÁZS (hadonászva) Azt csak az aknák miatt rendeztük így! Majd lesz a helyén más, új, sokkal szebb temető! (Befelé bök.) Nekik is mondja meg, hogy lesz a városon új, saját templomuk! Az állam pénzzel segíti az építkezést! (Ver- zu elfordítja fejét, nyilvánvaló, miért.) No menjen. Ne tegye próbára a türelmemet! (Kati bíztatóan szorítaná meg a kezét, de az ingerülten eltolja. Csécsey kikulcsolja a jobb oldali ajtót, belép, zsi- bongás hallatszik, becsukja. Közben Verzu Szalázs fülébe suttogott.) VERZU Ne ígérgess, Szalázs, ne ígérgess, gondolj az adósságainkra... (A titkár idegesen legyint.) SZALÁZS S ha nem ígérek, apad az adósság? (Odabent csend lett. E csendben jön be középen Ilona. Népviseletbe öltözött.) Nini, a puskás asszony. Hallottam! De erről a népviseletről nem szólott a fáma. (Ilona oda se néz.) VERZU (súgva) Míg ez ott bent van, átkutatom a paplakot. A postát ne feledd! (Szalázs bólint, Verzu kimegy.) ILONA (Timpárhoz ment.) Segítettem felpakolni a lányunknak az utolsó csomagot is. Tán már el is indult... (Mintha a többiek nem is lennének ott.) TIMPÁR (még mindig sápadt) Mit akarsz itt látni? Engem, ahogy... (Elhallgat.) Ez nem korcsma, hogy utánam járkálj! Miért jöttél ide? (Kis csend.) ILONA (szeme villogó lesz) Hogy megmentselek. Hagyd itt őket. Add be a lemondásodat! TIMPÁR Gyermek vagy, Ilona! (Naivitására a lemondás-ügyben.) ILONA Eddig értem s a lányodért hoztál áldozatot. Most rajtam a sor, hiszen a lányodra nem számíthatsz többé ... TIMPÁR Menj el innen, asszony! ILONA Mit akarsz még tőlük? A régiek félreállítottak. Ezek bezártak. Neked minden változás csak rosszabbat hoz! Nem kerülhetsz mégegyszer börtönbe, nem élném túl! Lépj ki közülük, kérlek, könyörgök néked... TIMPÁR (suttogva) Maholnap negyvenéves párttag vagyok ... azt akarod, hogy kizárjanak?! ILONA Ma ez nagyobb dicsőség, mint közéjük tartozni. KATI (suttogva) Vitesd el, vitesd el. SZALÁZS (sziszegve) Menj már a dol619
