Életünk, 1989 (27. évfolyam, 1-12. szám)
1989 / 7. szám - Páskándi Géza: A félrevert harangok (Protesz-dráma, avagy: dokumentum a jövőből három felvonásban) (dráma)
TIMPÁR Szalázs elvtárs hol van? VERZU Az elvtársnő a faluleltárért jött. Kész van? TIMPÁR Nincs. Ilon, ott bent vannak a cetlik, gyűjtsd össze, tedd egy dossziéba! (Ilona indul.) VERZU Katalin elvtársnő, segítsen neki. (Nyilván ellenőrzésképp.) ILONA Gyere csak, Kati, úgy is rég beszéltem veled. (A lány összezárt ajakkal követi. Kis csend.) TIMPÁR Hol van Szalázs? VERZU Én nem vagyok jó? (Komor kihívás.) TIMPÁR Nem. VERZU Ne szaporítsuk a szót, Timpár. Ha a te meggyőző munkádra vártunk volna, a kétezredik év is itt ér bennünket. Megjöttek a buldózerek . . . Elkezdjük az akciót. TIMPÁR Hisz még a házaikban vannak! (Kis szünet.) VERZU A temetővel kezdjük, a templommal folytatjuk. Közben szedelőzköd- jenek! TIMPÁR Arról volt szó, hogy előbb az emberek költöznek — ne lássák se a temető, se a templom lerombolását, nehogy lázadjanak. Arról volt szó! VERZU A sorrend, Timpár, a sorrend. Nem ismered a lélektant. Változott a terv. Ha nincs temető és templom — nincs hol keresztelni és nincs hova temetkezni — s akkor már mennek ők maguktól... Szinte menekülnek ... (Kis csend.) TIMPÁR Ki van számítva, mi? VERZU (kurtán) Tudományosan. (Más hang.) A harangozót pedig kerítsétek elő. A milicista már egy órája keresi — segítsetek neki! TIMPÁR Mi dolgotok a harangozóval? VERZU Itt vagy és nem tudsz semmiről. Köztük élsz, de mintha egy másik világban. Nem ismered a lelkűket, a vágyaikat, terveiket... S ami nagyobb baj: a gondolatukat se találod ki, érted? TIMPÁR (rábámul) Hát az meglehet. (Más hang, hirtelen.) Ha egyszer titko- lództok! Nem lehetne már végre nyílt beszéd?! Ez is jog volna tán! VERZU Ahol sok a nemzetiség ez ön- gyilkosság, Timpár! TIMPÁR Egy tapodtat se teszek Szalázs nélkül! VERZU (Timpár arcába) Nem? És ha közben leváltották? Ha én vagyok helyette, akkor mi lesz? TÍMÁR (hökkent) Micsoda? VERZU Igen! Én vagyok helyette! (Hunyorog.) Na, mit szólsz? TIMPÁR Azt, hogy akkor te intézd a falut is! Én meg szekéré ülök s beköltözöm a skatulyába! VERZU Megfutamodnál, Timpár? TIMPÁR Épp itt az ideje. VERZU De nem fogsz. Nem fogod te menteni azt a koszos, olcsó népszerűségedet, amire mindig spekuláltál! (Megragadja gallérját). TIMPÁR (lelöki a kezét) Nekem nincsen kocsim, se villám. Csak ennyi a vagyo- nom, Verzu. VERZU (majdnem csikorogva) Mennyi? TIMPÁR Nem köpnek le. Nem ér megvetés. VERZU Ez lesz a lányod hozománya, mi?! TIMPÁR A jövő hozománya. VERZU No te örömapa, akkor menj a hangosbemondóhoz és szólt nekik, hogy hat órán belül innen eltakarodjanak! TIMPÁR Amíg Szalázs nincs itt.. . (Elhallgat. Kis szünet.) VERZU Épp ti, régi sztálinisták, dézsis- ták tiltakoztok? Utolsó sanszotok, mi? De néktek már ki hisz, Timpár, kicsoda? TIMPÁR És tinektek? Idő telt el. . . né- künk újra hinni fognak ... VERZU A félreállításotokból kovácsolnátok tőkét! De nem fog menni. Nem fogtok „kiugrani”, Timpár! Azt hagyni kell a hazának! (Cinizmus) No, menj, s beszélj a parasztjaid fejével. TIMPÁR Szalázs adjon nékem utasítást. VERZU Szalázs ki se látszik a sok telefonzsinórból. A fővárossal beszél. Előőrsnek küldött. (Gúny.) TIMPÁR Megvárom. VERZU Mit akarszt tőle? (Csend.) Azt kérdeztem, mit akarsz tőle? TIMPÁR Az emberek nem hiszik, hogy el kell menniük. VERZU Micsoda ? TIMPÁR A pap azt mondta: neki Szalázs megígérte, hogy ez a falu megmarad. Mert a templom műemlék. így mondta nekik a pap. VERZU Hazudik! Le fogom tartóztatni! TIMPÁR Csak ha megjön Szalázs. Meg 605
