Életünk, 1989 (27. évfolyam, 1-12. szám)
1989 / 7. szám - Páskándi Géza: A félrevert harangok (Protesz-dráma, avagy: dokumentum a jövőből három felvonásban) (dráma)
kell kérdeznünk tőle ... hátha valóban megígérte... VERZU Nen evett bolondgombát! Ilyet komoly ember nem ígérhet! Szalázsra mindent el lehet mondani, de azt, hogy hintázik — soha. TIMPÁR Nekem azt mondta: győzzem meg a falut, hogy kiköltözzenek. (Távoli moraj.) VERZU Na látod! Akkor az ellenkezőjét nem mondhatta! Gyerünk! A temetőnél szerintem már el is kezdték. Hallod? TIMPÁR Meg vagytok őrülve! Fel van aknázva, Verzu! VERZU Rémhír! Hogy ne merjünk hozzányúlni ! TIMPÁR Nem rémhír. Nekem ez szülőföldem ... a németek ... VERZU Hát persze, hogy nem kockáztatunk. Légy nyugodt, nem azt a részt bolygatjuk. Csak az új temetőt. Különben is hívattam egy aknászt. TIMPÁR Meg kell várni Szalázst! VERZU (rábámul) Ha kiderül, hogy még mindig a magyaroknak akarod megmenteni a soviniszta műemlékeiket, amit ellenünk, amit az ország integritása ellen fordíthatnak — nem kegyelmezünk néked, Timpár! (Apró csend, farkasszemet néznek.) HANGOSBEMONDÓ Itt Gogu, a milicis- ta beszél! Hat órán belül mindenki kamionon vagy szekéren legyen! A harangozó jelentkezzen! Tatár Gyuri jelentkezzen! Hat órán belül mindenki szekéren vagy kamionon legyen! Csak legszükségesebbeket vigyék! Csak legszükségesebbeket ! (Kis csend. Felbukkan a nyitott ajtóban Eszter, ijedten oldalra húzódik, nem veszik észre.) TIMPÁR Látod, nélkülem is megy ez! VERZU (a bemondó felé) Mi az isten ez? A pap beszéljen, ne a milicista! Győzd meg a papot rögtön, hogy beszéljen hozzájuk! Én meg a harangozó után nézek! Várj csak. Leadtad a puskát? Megmondtam, amikor kiengedtelek ... TIMPÁR (maga elé bámul) Meg is feledkeztem róla. Rég nem vadásztam veletek . . . VERZU Mielőtt innen elmentek, add le a milicistának. Most pedig gyerünk! (Kimennek. Eszter belép.) ESZTER Verzu! HANGOSBEMONDÖ Hat órán belül mindenki ... (Most zűrös hangok, recsegés.) HANGOK A tiszteletes azt mondta, maradhatunk! (Hangzavar, recsegés.) GOGU (hangja) A párttitkár mást mondott, az istenedet! (Besiet Ilona.) ILONA Mi volt ez? Aurél! (Izgatott.) Te mért nem pakolsz? ESZTER Otthagyta a leltáros kisasz- szonyt? (Gúny.) ILONA Hadd körmölje! Mért nem pakolsz ? ESZTER Pakolok. ILONA Mi az a kezedben? ESZTER A hattyú. Az üveghattyú. (Törölközőbe göngyöli, ládába rakja. Kintről vidám füttyszó.) ILONA (maga elé) Milyen vidáman fü- työrésznek ezek a sírrablók. Idegenek. Gyűlölöm az örömüket. Mintha soha életemben még nem hallottam volna füttyszót, ilyet és így ... Idegeneket... hullarablók ... (Kis csend. Eszter döbbenten néz rá.) ESZTER Miért... miért idegenek? Nagyon szimpatikus fiúk! (Dac.) ILONA Még tán udvarolnak is ... (Bólogat.) ESZTER Csak tán nem irigyli? (Szele- burdi agresszivitás.) ILONA Hát persze! Az öregek — ugye — gyűlölik, ha a fiatalok csókolódz- nak... Dehát ez a világ rendje, ne is törődjetek vele! (Mély, gúnyos keserűség.) ESZTER Már alig volt itt fiú. Se tánc, se semmi.. . ILONA Azért én is megleltem apádat, pedig akkor is sokan városra mentek... (Kezébe ad egy fényképet, csomagolja be.) ESZTER (ránéz a családi fotóra) Azért ment apámhoz, mert jó volt a szamár is, igaz? ILONA Megbolondultál! (Nyakonüti, a lány megdermed. Magához szorítja a képet.) ESZTER Szerette maga egyáltalán Timpár Aurélt? (Jegesen süvít a szó.) ILONA (merően néz rá) Ma is szeretem. (Távolbanézőn). Nekünk meg kellett harcolni családainkkal, hogy ne csak szerethessük egymást, de te is megszülethess. Nem akarták. Téged se akartak. Mikor már megszülettél dédelgettek, el is kényeztettek ... Még velem is szépen be606