Életünk, 1989 (27. évfolyam, 1-12. szám)
1989 / 7. szám - Páskándi Géza: A félrevert harangok (Protesz-dráma, avagy: dokumentum a jövőből három felvonásban) (dráma)
ide bárki! (Düh.) Egyik rosszabb, mint a másik! TIMPÁR Csak mi pakolunk, érted, a faluban még senki! Még a szomszéd se. ILONA Te mondtad, hogy jó példával járjunk elől! (Gúny.) Én meg azt mondom: a kapitányné is utoljára menjen el a hajóról, ha süllyed! TIMPÁR (elengedi) A pap szédítette meg őket. (Tölt.) ILONA (egyre idegesebben csomagol) A tiszteletes urunk? (Hitetlenkedve.) Vajon csak ő? (Hirtelen elhallgat.) TIMPÁR Igen, a tiszteletes urad! Akinek az érdekében annyit jártam, amikor elvitték! (Iszik.) ILONA (nyel, egyre feszültebb) És mivel szédítette meg őket? TIMPÁR Hogy Szalázs megígérte neki: ez a falu megmarad, mert műemlék. Legalábbis a temploma, s ha a templom áll — lakóház is lesz hozzá ... ILONA Hát nem műemlék? Te is azt mondtad .. . tán még hamarabb, mint a pap. (Inkább tapogatódzás, hisz féli az urát, ettől és attól a „tábortól” is.) TIMPÁR De én nem vagyok műemlék, csak ember! Engem Szalázs összemorzsol, érted, mert szavamat adtam, hogy minden teketória és baj nélkül végrehajtom ezt a ... faluprogramot. Engem mégis csak ő szedett ki onnan! Másodszor mentett meg. ILONA De ők is zártak be! (ajkát rágja, mint aki nem szólhat) Szalázs tényleg megígérte a papnak? TIMPÁR Honnan tudjam? Krisztusára megesküdött, s ahogy ismerem, ez nem esküszik hamisan. ILONA (mint aki töprengés konklúzióját mondja) Akkor Szalázs egyikőtöket becsapta! Az is lehet,, hogy mindkettőtöket. TIMPÁR Beszélsz itt bolondokat! Nekem előbb azt mondta: hajtsam végre, neki később azt, hogy: marad a falu. Időközben változhatott a fenti utasítás is. Láttunk mi már ilyet! (Gúny.) ILONA Két lapra játszik! Hogy te ugorj össze a pappal. Vagy te győzöd meg a papot, vagy ő téged! Szalázs majd learatja a babért! Neked egyik se jó! TIMPÁR Miféle babért?! (Keserű megvetés.) ILONA Akárhogy alakulna is: ő két ellenkező utasítást adott! De csak az egyikért felel! Azért, amelyik bejön neki! S a másikról közben megfeledkezik! Megint az Ördög csapdája ez nektek és nekünk! (Hirtelen.) Istenem, mért nem lehetett ezt úgy megcsinálni, mint a többit, ahogy máskor szokták! (Timpár rábámul.) Ügy nézel, mintha nem tudnád... Ahogy a többi átalakítást. Csak mentek fel a nagy jelentések, hogy így meg úgy ... száz százalékban végre van hajtva minden. És közben a fele se igaz! Ha most is lerombolnának néhány düledező viskót az alvégen, betömnék véle a vezetés száját. A kecske is, meg a káposzta is! Ne félj, lesz, aki most is így csinálja, nem is egy. Régi jó módszerek ezek! Senki se mond le róluk! S a végén azzal dicsekednek, hogy ők a szegény népért hazudtak — humánusan! TIMPÁR Az lehet! De engem hazugságra ne bíztass! Én hamis jelentést sose küldtem nekik! ILONA Jól meg is hálálták! (más hang) Ne érts félre, Aurél. Én nem bíztattalak az ég világon semmire. Sose bocsátanám meg magamnak, soha. De hátha mégse eszik ezt olyan forrón, hátha most is vannak kiskapuk . . . Másképp is be lehet ezt a kvótát szolgáltatni... ott van a Kovácsék háza, akik átszöktek a határon túlra ... az üres és amúgyis dől össze... aztán ott a ... TIMPÁR (közbevág) Ne duruzsolj a fülembe! Ha akarnám, se tenném meg. Ezt különben is ellenőrizni fogják. A legvégén ö jön le a megyébe, személyesen. Ha eddig nem tettem, ezután se teszem. (Most a távolból nagy motorzaj: buldózerek, kamionok) ILONA Megjöttek? Máris? Ó Istenem! (A motorok elhallgatnak.) TIMPÁR Ne kelts pánikot. ILONA Tebenned, Aurél? Vagy magamban? Csak ketten vagyunk, nem látod? (A gúny gyöngéd.) TIMPÁR (zavarba jön) Ketten. (Mintha némi reménytelenség.) (Hangok. Balról sietve jön Verzu és Kati). ILONA (már-már babonásan) Valakik jönnek. (Azok közben belépnek. Kis csend.) Szerbusz, Kati. (A másik nem fogadja.) VERZU (biccentett) A falu meg se moccan, Timpár elvtárs! A teljes kiürítésre legtöbb hat órát kaptok! Megértetted? (Apró szünet.) 604
