Életünk, 1989 (27. évfolyam, 1-12. szám)
1989 / 7. szám - Páskándi Géza: A félrevert harangok (Protesz-dráma, avagy: dokumentum a jövőből három felvonásban) (dráma)
tottál minden kül- és belpolitikai sikert! Én már nem. És nem is a gazdaságnak, ez is csak negyedigazság, elvtárs! SZALÁZS Hát akkor minek tulajdonítod? VERZU Hogy az itt még gyengécske eszmét megsegítette a történelem! A kedvező szél! A más pártok ellerlében! Az eszmék Trianonok és Párizsok nélkül keveset vagy semmit se érnének, Szalázs. Hát ennyi az egész. (Csend.) SZALÁZS (felkapja fejét) Szóval majdnem ahogy ők mondják: a kommunizmus soviniszta lett, igaz? VERZU Azt nem mondtam! Jól jegyezd meg: minden azzá lesz, amit nem lehet kikerülni. Mi jogosan kaptuk, amit kaptunk, ügyeskedéssel, de nem jogtalan hódítással! SZALÁZS Az igazságos és jószívű nagyhatalmak! (Metsző irónia). VERZU Ma is mellettünk állnak. Csak tán nem gondolod, hogy beismerik esetleges, régi tévedésüket? Különben is egyébbel vannak elfoglalva. Megvan ki- nek-kinek a maga baja. A saját nemzetiségiekkel is, meg a külpolitikával. Szélárnyékban vagyunk, Szalázs, történelmi szélárnyékban: ezt kell kihasználni! A radikális, végleges és visszafordíthatatlan asszimiláció felé! Ne félj a nagyoktól. A saját döntéseik védelme köt össze ővelük. SZALÁZS Azért ordibálnak ellenünk! Az egész földgömb ordibál! Amerika is! VERZU Műbalhé, Szalázs. A status qnőből nem engednek ők se. .. És ebben zseniális a mi nagyfőnökünk ... felismerte a helyzetet... És tudatosítja, hogy nem herdálhajtuk el a versailles-i örökséget ... Párizsét... Nem, nem fogja felülvizsgáltatni ezt a testamentumot! A rongyos, éhes többi rokon . .. (Megvetés.) Mi a győztesek táborába tartozunk. Nem leszünk, nem lehetünk tékozló nemzet gyermekeink, az ifjúság szemében. A régi gárda megőrzi becsületét! Ha kell földgyaluval is. Az állat bőréből hogy tüntetik el a birtokjelet? A bélyeget, Szalázs, a bélyeget?! SZALÁZS (sandán) Na hogy?! VERZU A régi birtokos, a régi tulaj jelét... SZALÁZS (majdnem csikorogva) Na hogy?! VERZU Sebesre karmolásszák. S ha értékes a jószág — bőrátültetés! S akkor nincs emlékezet, ha nincs emlékezet, nincs ácsingózás, se remény. SZALÁZS (nézi a falon a képet) Történelmi bőrátültetés, mi? VERZU Ha úgy tetszik. Sebessé vakarjuk a kultúra-bőrt, Szalázs. Ha kell, buldózerrel is. Ezt teszi a jogos új tulajdonos. (Kis csend.) SZALÁZS Tévedsz ... tévedsz, hogy csak a jogos új birtokos teszi ezt, a jószágtolvajok is ezt csinálják A módszer ugyanaz... A bevált módszer még nem bizonyítja a jogot. S ez támadási felület mirajtunk — nekik. (Kis csend.) VERZU Ügy kell a programot végrehajtani, hogy végül senki ne köthessen bele! A progresszió a cél, az urbanizálás, a haladás a jelszó. A világszínvonal! (Kis szünet.) Párizs békéje örök. SZALÁZS Láttál te már örök békét a temetőn kívül? S látod, ma még ott sincsen béke, Verzu elvtárs. VERZU Rosszul teszed, ha kételkedsz, Szalázs! A magyarok miért vetették meg, nézték le s gyűlölték vezetőiket? Mert elveszítették, amit mi megnyertünk magunknak, amivel mi jól sáfárkodunk! A területet! Ök kezesbárányok lettek. Tö- ketlenek. Kiherélte őket Sztálin és Rákosi. A mi nagyfőnökünk zsenialitása épp abban áll, hogy tudja: a magyar párt néki nem veszélyes! És azt is tudja: mi bármikor hajlandók leszünk bármit bevezetni: enyhítést, apró jogot, semlegességet, még nagyobb demokráciát is, akármit, akármit — csak az integritás maradjon! Hát ne légy naiv, Szalázs. És többé ne engedtess ki vélem senkit. Ne akarj jóba lenni az ellenségeinkkel. SZALÁZS (csúfolódón) Nincs elég rendőröd, Verzu. S azok se megbízhatók! Nincs elég rendőröd, hogy rosszba lehessek ellenségeinkkel ! Egyetlen önvédő fegyverem: a rehabilitálás, a kegyelem . .. (önirónia) a jó szív, Verzu, érted? A türelem! VERZU (csattan a hangja) Nem! A kegyelem nem a te megyei jogod. Régi harcosok vagyunk, kötelességem volt erre figyelmeztetni téged. De — utoljára mondtam. (Komor, izzó.) Ez történelmi felelősség! A legnagyobb! 600
