Életünk, 1989 (27. évfolyam, 1-12. szám)

1989 / 7. szám - Páskándi Géza: A félrevert harangok (Protesz-dráma, avagy: dokumentum a jövőből három felvonásban) (dráma)

gukra! Oltyán! Parasztember létére ma­ga is velük jött! Oltyán, magát kérdez­tem! OLTYÁN (barázdált arcú, öntudatos, energikus öreg) Hát csak kellett egy pa­raszt is. Meg a mi pópánk s a szerb pó­pa a másik faluból pispekünkhöz van hí­va. Hogy a pispek megnyugtassa ükét. Na aszonta Dumitru pópa nekem, meg Sztánovics Sztyeván, hogy gyüjjek én, mert hogy én nemcsak hívő, de hajdan templomszóga is vótam, harangozó, míg bírtam még a lépcsőt, harangot s kötelet. SZALÁZS És maga rabbi? Maga városi, a zsinagóga itt van, nem falun! MAHLER Az egyik régi temetőnk a he­gyekben van uram. Évek óta tüskés dróttal van bekerítve. SZALÁZS Na és? De ez temető, másfé­le haláltábor! Amikor Hitler az élőket kerítette körül, bezzeg nem ugráltak olyan sokan! MAHLER (nyel egyet) Nem tudjuk, mi lesz a temető sorsa, uram. SZALÁZS Tán történelmi protekciót akar? Az a világ elmúlt! MAHLER Nem protekciót, csak jogot. SZALÁZS Izraeltől, rabbi, Izraeltől! MAHLER Kérek én, ha engedik, uram. SZALÁZS Ettől az országtól kapnak ke­nyeret, és tessék! Alig van néhány híve, rabbi, kinek prédikál? MAHLER Én akár egynek is, uram. Ahol a pap mellett csak egyetlen hívő áll, ott már ketten imádkoznak, a harmadik ma­ga az Ür, aki meghallgat minket, és azt mondja nékünk: Ti pedig, ha ketten vagytok, már igen sokan vagytok. (Kis szünet.) Először is Timpár Aurél ügyé­ben jöttünk.l.. MIHUCZ Azután a temetők és templo­mok ügyében... SZALÁZS (máris kitör) Bezzeg 1848-ban nem sírtak a harangokért, amikor szé­kely Gábor Áron ágyút csinált a rézből! Bezzeg akkor nem! CSÉCSEY Akkor is sírtak, uram, de az másféle sírás volt. SZALÁZS Persze, akkor magyar szabad­ságharc volt, a németek ellen ... maguk ellen, Weiss úr! WEISS Az osztrák császár ellen harcol­tak, uram. SZALÁZS Vegyék úgy, hogy most is 48 van! (Cinikus.) (Kis csend.) MAHLER Ha megengedi uram, elmon­dok egy történetet az életemből. Én rab­bi vagyok, így szent szokásunk szerint a feleségemnek, amikor hozzám jött, le kellett vágatnia a haját, jelezvén: a vi­lági hiúság ördöge nem táncol többé haj­fürtjein — élete csakis istené lesz im­már ... Tán az önök apácái is így cse­lekszenek ... SZALÁZS örvendhetett is neki az asz- szonyka, mi? (Kedélyes gúny.) MAHLER (kurtán) Nem, nem örvendett. Azt mondta nékem: Ármin, hogy van az, hogy a fasiszták is levágatták a lányok, asszonyok haját és a vallásunk is ezt kívánja tőlünk... És csendesen sírdo- gált. De más a kényszer sírása és másak az önkéntes áldozat könnyei, uram. Más volt az a harang és megint más ez mos­tan és itten ... (Kis szünet.) SZALÁZS (rábámul) Szóval a Timpár ügyében jöttek?! Akkor pedig meg kell mondanom (sétál), hogy a községi párt­titkár szabadlábra helyezése dolgában már egy hete döntöttünk uraim! Timpár Au­rél már a falujában van! Otthon! Meg lehet nézni! (Csend.) Erre maguk feles­leges akciókba kezdenek, hogy hátráltas­sák a programot! Húzzák az időt! Ahe­lyett, hogy megmondanák a híveiknek, hogy a fejlődés kéri így, a béke! Miért nem mondják nekik, hogy egészséges há­zakban fognak lakni és sokkal szebb, mo­dernebb templomokban imádkozni! MIHUCZ A régi templomok emlékeznek, az újak felejtenek, uram. A falunak jó memóriája van, a város pedig mindent elfelejt. SZALÁZS Annál jobb! Akkor még a ma­ga régi viselt dolgait is elfelejti, Mihucz plébános úr! Hiába reménykedik maga a lengyel pápában, hogy magának min­dent szabad ... Hiába! MIHUCZ A temetőnket tegnap szántot­ták fel... SZALÁZS Lesz nagyobb — városi teme­tő! MIHUCZ S holnap a templom követke­zik. Ezért jöttem... A templomunkhoz ragaszkodunk, uram. OLTYÁN De a házakbul se akarnak ki- kőtözni, aszongyák, még a gólya is a ré­gi fészkire száll, pedig hát az oktalan madárállat ügyi. SZALÁZS Oltyán! Bezzeg, amikor 47­594

Next

/
Oldalképek
Tartalom